A tudatos, szinte már művészi tájépítés egyik legszebb formája a japán kert, amit a japánok a VI.-VII. században vettek át az ázsiai kontinensről, elsősorban Kínából és Koreából. A buddhizmussal szorosan összefügg, hiszen a természeti környezet és a spirituális világ kapcsolatát erősíti, azt hivatott szolgálni. Úgy gondolták, hogy a kert a buddhista világrend kicsinyített másaként szolgál, ahol ember, állat és a természet mint egy spiritulási harmóniában egymással együtt élő, egymást szemlélő szereplő vesz részt benne. Az idő előre haladtával a külső behatáson túl fokozatosan a japán kultúrára, esztétikai elvekre és anyagokra épülő saját, egyéni stílus alakult ki az évszázadok alatt. Tetőpontját az Edo-korra érte el, mondhatni azóta beszélünk japán stílusú kertekről. A nyugati kultúra elterjedésének köszönhetően megjelentek a nyugati elemek is a kertekben.
A japán kertekre vonatkozó legkorábbi utalásokat a Kojiki és Nihonsoki című 8. század eleji krónikákban olvashatunk. Japán első császára, aki Japán mítoszaiban jelent meg, Jimmu (Dzsimmu) a VI.-VII. században uralkodott. A mítosz szerint egy tavas kertet alakíttatott ki mijazaki szentélynél, az uszai szentélynél pedig az ottani tavaskert szigetére palotát épített. Hasonló utalásokat többet is lehet találni a krónikákban, többek között megemlít egy az i. e. 475 körül uralkodó Kósó császárt, aki palotájának a neve egy tavi szigeten épített villára utal. Egy másik legenda szerint a 3. század elején Dzsingú császárnő, Csúai császár felesége egy olyan palotát épített, amit cseresznyefákkal ültettek körül.
Az első kertek a sintoizmus, buddhizmus és taoizmus gondolat világát összesítve az Asuka időszakban (7.sz.) a tájat és a természet összhangját hivatott szimbolizálni, mintegy egyben ábrázolni. A Heian korban az arisztokrácia körében nagyon elterjedt a házak környezetét japán kerttel díszíteni. A Kamakura és a Muromachi időszakban a zen stílus előre törésével a japán kert kialakítása jelentős fejlődésen esett át.
A japán kertek az ember és a természet közötti harmóniát hivatott egységbe vonni. Meditálásra, csendes természet közeli élmény átélésére használták, ahol az ember és a természet eggyé válhat. Aki járt már Japán kertben, az ismeri azt az érzést, amikor a testet és a lelket átjárja a nyugalom, a harmónia, mégis bárhova tekint valami újdonságot fedez fel.
A bambusz, örökzöldek, mint a japán fenyő és a lombhullató fák, mint a japán juhar és a talaj takarók, mint a páfrányok és a mohák gyakori növények. Emellett a tipikusan megjelenő elemek, mint a kőlámpások, kis fahidak, elszórt és elrendezett kövek, vagy a kőből készült víztározó, esetleg apró kő szobrok, vagy akár kis jizo szobrok.
Mivel a japán kert a természetben fellelhető egységet hivatott visszaadni, ezért vizet és szigetet, vagy ezek jelképeit is megtalálhatjuk benne. Ha nincs lehetőség kis tavacska alakítására, akkor a folyók és a tavak hangulatát a kavicsok vagy hullámosra gereblyézett homok segítségével idézik meg.
Alapvető szabályok mentén születik meg a kert. Az egyik lilyen legfontosabb szabály a természetesség, vagyis az, hogy a kertnek úgy kell megjelennie, mint ha azt maga a természet alakította volna így. Az asszimetria is ezt hívatott elősegíteni, hiszen a természetben magában sem szimmetrikusan helyezkednek el a dolgok.
A páratlan számoknak fontos szerepe van, ez is magát az asszimetriát támogatja. Az egyszerű elemek a kevesebb több elvét támasztják alá. A háromszögben történő elrendezés nagyon kedvelt, a kövek, növények elhelyezésekor ez egy szabály, amelyet gyakran alkalmaznak.
A kontraszt az elemek között, mint mondjuk a lámpás a tó mellé elhelyezve kiemel elemeket. A kacskaringós utak és a nem sorban rendezés lágyítják az elemek megjelenését. A nyílt területek, önmagukban álló elemek a kertben elhelyezett növények- kövek-víz összhatását erősíti.
Okkal vannak bizonyos részek szabadon hagyva, hiszen ezek próbálnak a beépített területekkel egyensúlyt teremteni. A vonalak, amelyekkel lválasztanak egy-egy elemet elmosódik.
A japán kert egy tudatosan felépített tájkert. Harmóniát teremt a természettel, általa az ember és a természeti világ kicsit közelebb kerül egymáshoz. Csendes szemlélődésre és meditálásra invitál, ahol a test és a lélek megpihen. Alkalmat ad, hogy elmélyedjünk a gondolatainkban és közelebb kerülhessünk a teremtőhöz.
A kertet magát egy átfogó egységként kell tekinteni, bármelyik irányból közelítjük meg, készítőjének az a célja, hogy a szemet gyönyörködtesse, benne sétálgatva mindig felfedezhessünk valami szépet benne.
Ezért is van az, hogy sokszor vezetett, kanyargó úton járhatunk be egy egy kertet, különböző szögekből láthatjuk és hol itt, hol ott bukkanhatnak elő apró, szép részletek, melyeknek akár a napszakok, időjárási körülmények vagy évszakok is sajátos megjelenést adhatnak.
Egy bevett gyakorlat, hogy a talajt például egyenletlenre tervezik, hogy séta közben a lábunk elé nézzünk, majd amikor legközelebb feltekintünk, hirtelen valami szép kompozíció ragadja meg a figyelmünket.
Azt gondolnák, hogy a japán kertek elrendezése nem kötött? Tévedünk. Egy tipikus japán kertnek megvannak a maga jellegzetes elemei: a tudatosan elrendezett kövek, a sziklakertek, a víz, egy kis sziget és az oda vezető fa- vagy kőhidak.
Gyakori elemek a pavilonok és a lámpások is, és padok, ahol megpihenhetünk, vagy akár kis teaceremóniára használt házikó.
Gyakori, hogy a kertben színes levelű juharfák tűnnek ki (fontos, hogy ezeket nem halmozzák), de a japán fenyő (kedvelt a bonsai jellegű forma vágás), a japán kamélia, japáncseresznye, babérmeggy, puszpáng, buxus, árnyékliliom, japán kenderpálma, csüngő japánakác, őszibarack, mandula, japán fűz és rododendron vagy azálea fajok, hortenzia, krizantém fajok is kedveltek.
A kertben helyet kapó növények színeinek fontos szerepe van, hiszen évszaktól függően más más növény vonhatja magára a tekintetet. Tavasszal a japán cseresznye, szilva, barack fa, nyáron a rhododendron vagy a hortenzia, ősszel a virágzó, különböző színben pompázó juhar fa tűnik ki.
Emellett a japán minimalizmus jegyében kerülik a növények túlzsúfolását.
A japánkert (kandzsival írva: 日本庭園, nihon teien). Igazándiból bárhol kialakításra kerülhet, legyen az magánkert, nyilvános park, buddhista templom, sintó szentély mellett, vagy akár várak kertjeként.
A japánkerteknek több változata ismert: hagyományos japánkert, sziklakert (karesansui avagy magyarul kareszanszui) vagy más néven szárazkert és a japán teaszertartáshoz kötődő teakert.
Japánban jelenleg több mint 100 műemlék jellegű kertet tartanak nyilván. Számos ilyen műemlék jellegű kert az Edo-korban készült, azonban a folyamatos rekonstrukció miatt természetesen nem eredeti állapotukban vannak megőrizve.
A niwa (vagy nyiva) szó, melyet ma kert értelemben használnak, annak idején a sintó vallás szellemeinek, a kamiknak az imádásához használt helyet jelentette. A sintó vallás szerint az istenek a hegyekben, fákban, vizekben és a sziklákban is benne élnek, így a japánok szerint a természet közvetlenül tükrözi az istenek szépségét.
Ezért a kerteknek otthont adó helyet aszerint választották ki, hogy maga a természet hogyan alakította ki a helyet, később az emberek készítettek tavakat, rajtuk kis szigetekkel. Ezért a víz, patak, tó a mai napig elengedhetetlen része egy kertnek. A négy elem szimbóluma újra és újra előtérbe kerül.
Természetesen a száraz kertek ezalól kivételt képeznek, azonban azokban is megtalálható a vízet jelképező elem. Ez utóbbigyakran a fehér homokkal vagy kövekkel felszórt talaj.
A japánkertek két fő típusa van. A Tsuki-yama (azaz hegyvidéki) fő motívuma a vízesés és a tó.
A Hira-niwa (azaz síkvidéki) alapformáját a kövek elrendezése határozza meg. A víz – ami elengedhetetlen része a japánkertnek – kút, vagy folyóka formájában jelenik meg benne, illetve a szépen gereblyézett apró kavicsos terület révén a zen kertek (kareszendzui, koszanszui, 枯山水) esetén.
A víz mellél gyakran lámpást helyeznek, szimbolizálva a jin és jang (tűz és víz/ férfias és nőies elemet) jelenlétét az élet minden területén. A száraz kerteknél amúgy kevés növény van, helyette inkbb az érdekes alakzatú sziklák a jellemzőek, valamint a moha az uralkodó növény.
A köveknek a japán legendák szerint lelkük van, ezért tisztelettel kell bánni velük. Kövekből alakítják ki a kertek ösvényeit és hidait. Kövek jelképezik a hegyeket is, ahol igazi hegyek nincsenek. Mindig páratlan számú követ helyeznek el egy csoportban, leggyakrabban háromszög alakzatban.
A kertek kialakítása lehet shin, gyo, so (sin, gjo, szo). Itt a shin – „igazi”, részletgazdag, szigorú formai előírásoknak eleget tevő kialakítás, a gyo – „egyszerű”, szabadabban kezelt, kevésbé részletgazdag vagy a so – „vázlatos”, leegyszerűsített, szabad kialakítású kert.
A teaceremónia elterjedésének köszönhetően a cha-niwa fogalma is kialakult. Ezeknél a kerteknél a teaceremónia során használt váróhelyiség, teaház és a kert együttesen alkotja a komplexumot, amely a teaszertartás spirituális környezetét adja. Kialakításánál törekednek az igénytelen, egyszerű, természetes szépség bemutatására, amely az ún. „Satori”, azaz emelkedett lelkiállapot-ba hozza az áthaladás közben a szemlélődőt.
A sakkei (借景) vagy másh néven kölcsönzött tájelem arra a módszerre utal, amikor a kert rajta kívül álló elemekkel (például hegyek, épületek) alkot művészi kompozíciót. Ilyenkor egy középső elem – gyakran gondosan ápolt növényzet – zárja ki a közbetolakodó elemeket és foglalja keretbe a bemutatni kívánt látványt. 
Végezetül itt egy lista, hogy Magyarországon hol találhatók japán kertek és melyek tekinthetők meg:
Fővárosi Állat- és Növénykertben
Itt található Magyarország egyik legnagyobb japánkertje, melyet az 1960-as években alakítottak ki a Nagy-tó és a Gundel közti területen. Az idők folyamán többször is átalakították, de az autentikus japán hangulat a kövekkel, tavakkal, hidakkal és jellegzetes japán növényekkel könnyen észre vehető. A kert szélén, a bonsai gyűjtemény mellett a padokon megpihenhetünk és gyönyörködhetünk kicsit benne. Van néháy koi hal is, aki szereti nézegetni őket. A Nemzeti Bonsai Gyűjtemény is itt kapott helyet (a kert mellett), valamint Sziklakert, Citruskert, és egy impozáns platán a Japánkert szélén, amely valószínűleg már az Állatkert 1866.évi nyitásakor is ott állt.
Margit-sziget
A Margit sziget kihagyhatatlan programpont a budapesti látnivalók listáján. Van aki futni jár ide, van aki kicsit kiszabadulni a hétköznapokból. A Duna által körülölelt, gyönyörű és hatalmas fás, uszodával és színvonalas szállodákkal rendelkező sziget bővelkedik programokban és látnivalókban egyaránt. Az 1880-as évek táján hozták létre a japán kertet.
Tórendszer, ahol a tavak csatornákkal vannak összekötve, bennük tavirózsák, aranyhalak, teknősbékák és vadkacsák úszkálnak. A kertben kanyargós sétautak vezetnek, többszáz éves fákkal és örökzöldekkel övezve.
Kis fahíd vezet be a kert mélyére, ahonnan színes növények szegélyezte ösvények visznek egyre beljebb, majd vízesést és szobrokat is felfedezhetsz.
Margitsziget Japánkert létrehozása Magyar György nevéhez fűződik, aki 1882-től volt a Margitsziget főkertésze. Amit láthatunk: a japánkertekre tipikusan jellemző gömb bukszusokl, nagy levelű árnyékkedvelő évelők, páfrányok, kő lámpások.
Varga Márton Kertészeti és Földmérési Szakképző Intézet területén Zuglóban található az egyik legrégebbi hazai japánkert.
Varga Márton tervezte és építette 1928-ban. Ritka elismerésben részesültek, mert a japán császári család tagja, Takamatsu herceg és felesége is meglátogatott, sőt a mai napig élnek a zuglói japánkertben a császári ajándéknövények utódai.
Alapja egy tórendszer, több áthidaló- és lépőkővel. A sétaút fordulóin mindig megpillanthatunk valami érdekeset, ezért figyelmünket folyamatosan fenn tartja. A kőből kirakott lépőköv igazi autentikus hangulatot sugároznak.
Nyíregyházi Főiskola Tuzson János botanikus kertje, ahol ki japános pavilonnal, tavakkal és hagyományos növényekkel varázsolnak egy szép japán kertet Magyarországra.
Szentedre Japán kert
A létesítmény számos programnak add otthont; minőségi szabadidős tevékenységet biztosít nyilvánosan minden korosztály számára, ezalatt helyszínt biztosít oktatási és szórakoztatási tevékenységeknek is. Fő tevékenysége egy Japánkert-iskola és japánkertészeti műhely fentartása, japán kertművészek szereplésével. A projekt megálmodója Dani Zoltán, aki 17 év tapasztalattal rendelkező japán kert épitő, a Japánkert Magyarország Egyesület elnöke és projekt vezetője.
Ez a japánkert Magyarországon egyedülálló módón éjszakai kertként is funkcionál, elővarázsolva egy páratlan értéket a látogató csodálatára, kiterjesztve a kert élvezetét órákkal alkonyat beállta után is.
Képek: pixabay jogtiszta képek
Források: wikipedia, szeretlekmagyarország.hu
