Egy régi japán fürdőház árnyékában, amikor a fények halványak, és a levegő nehéz a gőztől, valami kicsi és csúszós dolog ólálkodik. Előfordulhat, hogy először nem veszed észre, csak egy halk nyalogatási hangot, egy szürcsölő visszhangot a sötétben. Ő az Akaname (垢嘗), a piszoknyalogató.
A lény a fürdőházban
Az Akaname először Toriyama Sekien Gazu Hyakki Yagyō (画図百鬼夜行, „Száz démon illusztrált éjszakai felvonulása”) című művében jelent meg, amely a 18. század végén jelent meg. Sekien képe egy kicsi, humanoid lényt ábrázol, kócos hajjal, hosszú nyelvvel és huncut arckifejezéssel, amint egy fürdőház sarka mögé lopakodik. Nem adott magyarázatot, így az olvasók találgathatják a természetét és célját.
A név ad egy támpontot: az „aka” (垢) koszt, piszkot vagy a fürdőkádban felgyülemlő habot jelent, míg a „name” (嘗) nyalogatni. Az Akaname szó szerint „piszoknyalogatót” jelent.
Néhány tudós a yōkai gyökereit még régebbre vezeti vissza, az Akaneburihoz, egy olyan lényhez, amelyről az 1686-os Kokon Hyaku Monogatari Hyōban gyűjteményben esik szó. Állítólag ez a lény is porból és koszból alakult ki régi, elhagyatott házakban vagy fürdőházakban, méltó őse az Akaname-nak.
Mizuki Shigeru habfalója
A yokai manga modern mestere, Mizuki Shigeru, Sekien változata alapján újraértelmezte az Akaname-t, amint hosszú, groteszk nyelvével tisztára nyalogat egy piszkos, fából készült fürdőkádat. Mizuki egy erkölcsi csavart is hozzátett: bár hátborzongató, az Akaname értékes leckét tanít, hogy tartsd tisztán a fürdőkádat, különben ez a lény odajön és megteszi helyetted!
Így az Akaname a higiénia bizarr őreként áll, mondhatni Ő a tisztaság yōkaia, amely Japán kulturális tisztaságra és rendre helyezett hangsúlyából született.
Egy rejtett szójáték
Érdekes módon egy másik japán szó, amelyet aka-nak ejtenek (más kanjival írva), a szanszkrit arghya szóból származik, ami Buddhának felajánlott szent vizet jelent. Egyes tudósok feltételezik, hogy Sekien élvezhette ezt a rejtett szójátékot, vagyis az Akaname-t egy huncut szellemként képzelte el, aki titokban szentelt vizet iszik. Bár erre nincs bizonyíték, az ilyen nyelvi humor jellemző volt Sekien szellemességére.
A tanulság a nyalás mögött
Az Akaname talán megborzongat, de egy egyszerű igazságot is tükröz: az elhanyagolás szörnyeket szül. A régi Japánban, ahol a fürdőházak a tisztaság és a közösségi gondoskodás szimbólumai voltak, a mocsokból született lény gondolata egyszerre volt figyelmeztetés és humor.
Szóval, legközelebb, amikor fürödsz, győződj meg róla, hogy makulátlanul tisztaságot hagysz magad után. Sosem tudhatod, ki jön ki egy kortyra éjfélkor.
Források:
MICHAEL DYLAN FOSTER, The Book of Yokai Mysterious Creatures of Japanese Folklore (2015)
