Mino tartományban, mélyen a hegyek árnyékos redői között, egy fiatal buddhista pap egyedül bolyongott. Eltévedt, és a fény elhalványulásával nyugtalanság telepedett bele. Az erdő sűrű volt körülötte, a fák néma őrszemként magasodtak. Minden lépés nehezebbnek tűnt, ahogy a nap lejjebb süllyedt, és hátborzongató árnyékokat vetett, amelyek az aljnövényzetben pislákoltak.
Amint az erdőben botorkált, a pap egy tisztásra ért. Középen egy kicsi, viharvert kunyhó állt – egy anshitsu, egy remete otthona. Menedék reményében a fiatal pap odalépett. Egy öreg remete bukkant elő, arcát a kor szegélyezte, szemei mégis természetellenesen élesek voltak. Mielőtt a pap teljes mértékben megmagyarázhatta volna szorult helyzetét, a remete dühösen leintette, és megtagadta menedékkérését. – Menj a faluba – morogta a remete. – Ott találsz menedéket, nem itt.
A fiatal pap tanácstalanul, de engedelmesen a közeli faluba igyekezett. Ott gyászban találta a lakókat – egy éppen elhunyt idős férfi temetését tartották. Az elhunyt gyászoló fia otthonába fogadta az elveszett papot, éjszakára menedéket kínálva neki. De cserébe a fia furcsa kéréssel élt.
„Kérlek, vigyázz ma este apám holttestére” – kérte a fiú. „Voltak… szokatlan események az éjszaka folyamán, és tudnunk kell, mi történik valójában.”
A fiatal pap vonakodva beleegyezett. Bevezették egy félhomályos szobába, ahol a férfi élettelen teste feküdt ünnepi köntösbe burkolva. Ahogy elmélyült az éjszaka, dermesztő csend telepedett a szobára. Órák teltek el, és amikor a pap bólogatni kezdett, a levegő hirtelen lehűlt. A szoba mintha megtelt volna természetellenes jelenléttel.
Aztán figyelmeztetés nélkül egy ijesztő alak bukkant fel az árnyékból. Bőre sápadt volt, szemei üregesek, mozdulatai lassúak és megfontoltak. Ijesztő éhséggel közeledett a holttesthez. Az ifjú pap rémületére a figura darabonként elkezdte felfalni a testet, amíg semmi nem maradt.
Másnap reggel megrendülten és sápadtan a pap beszámolt a kísérteties jelenetről a fiának. Meglepetésére a falubeliek nem tűntek megdöbbentnek és nem is féltek. Ehelyett suttogtak egymás között, és óvatos pillantásokat vetettek a hegyekre.
– Ön egy remetéről beszélt – mondta egy falusi komolyan. „De ilyen ember nem él ezeken a részeken. Az általad leírt anshitsu nem létezik.”
A fiatal pap zavartan és eltökélt, hogy feltárja az igazságot, visszament a tisztásra. Ott, legnagyobb megdöbbenésére, a remete várt. De ezúttal az öregember haragja elmúlt, helyét mély, bánatos fáradtság vette át.
– Tartozom egy bocsánatkéréssel – mondta halkan a remete. – Amit tegnap este láttál, az az én művem volt.
A fiatal pap döbbent csendben hallgatta, ahogy a remete felfedte sötét titkát. Réges-régen a remete önző és kapzsi pap volt, akit jobban érdekelt a gazdagság és a hatalom, mint a lelki út. Büntetésül egy lényként született újjá – egy elátkozott lényként, akit arra ítéltek, hogy halottakon lakmározzon.
– Nem tudok nyugodni – magyarázta a remete sajnálkozástól erős hangon. – Addig nem, amíg valaki nem imádkozik a lelkemért. Segítesz nekem?”
A remete könyörgésétől meghatottan a fiatal pap beleegyezett. Amint megtette, a remete és anshitsuja eltűnt a szeme előtt, és csak egy mohával borított sírt hagyott hátra, amelyet az idő elfelejtett. A pap letérdelt a sír előtt, és elkezdte énekelni a szent imákat a remete lelkéért.
Minden imával a levegő a sír körül enyhülni látszott, az átok nyomasztó súlya végre felemelkedett. A pap befejezte virrasztását, nehéz szívvel, de békesség érzésével hagyta el a hegyet, tudva, hogy a megkínzott lélek végre megnyugvást talált.
Ettől a naptól kezdve a lény és az elátkozott anshitsu története legendává vált Minóban, nemzedékeken át öröklődött – emlékeztetve a megváltás erejére és az önzésben megélt élet kísérteties következményeire.
Omiyage World japán webáruház
Kezdőlap – Arigato Apartman
Seo versenyelőny online marketing-seo- tartalomgyártás (contentcobrand.com)
