Március 20.-án van a boldogság világ napja, amely az ENSZ által is elfogadott, nemzetközi ünnep. Az ötlet eredetileg Bhutánból származik, ahol a bruttó nemzeti boldogság fogalmát bevezették, mint a jólét egyik mérő számát. Ennek fényében kilenc olyan tényezőt határoztak meg, amely alapján a boldogság mérhető.
Mivel az elmúlt napokban több, boldogság világ napjával kapcsolatos cikkbe is bele futottam, gondoltam megnézem, hogy mindez hogy alakul Japán, vagy Magyarország esetében.
Te hogy határoznád meg a boldogság fogalmát? Szerinted mi az elégedett, boldog élet alap köve?
Természetesen ez szubjektív. Mégis ahogy ezekről olvastam, eszembe jutott a Japán és az ikigai fogalma. A japán filozófia szerint ugyanis minden ember számára létezik az „Ikigai”, az ok, amiért létezünk. Ez az a küldetés mondhatni, amellyel a világra születtünk, az ok, amiért reggelente felkelünk és haladunk az életünkkel. A japánok úgy gondolják, hogy ez a bizonyos ikigai, vagyis a lét értelme a hosszú és elégedett élet alapköve.
A mérőszámok, amelyet a boldogság mérésére használnak, nagyon összefügg azokkal az elemekkel, amelyek ahhoz kellenek, hogy megtaláljuk az ikigait, és elégedett, hosszú életünk legyen.
Melyek a hivatalos mérő számok? Például az egy főre jutó GDP, a társadalmi támogatás, egészséges várható élettartam, a szabadság érzete a döntéseinkben, nagylelkűség, korrupció megléte vagy hiánya stb.
Amúgy Japán a folyamatosan öregedő társadalmával a második helyen áll a várható élettartam szempontjából, addig például az egyéni döntések szabadsága terén már jóval alacsonyabb értéket ért el. Azaz a megkérdezett személyek úgy érzik hogy nem dönthetnek az életükről eléggé szabadon. Meglepő, hogy a nagylelkűség szempontjából a megkérdezettek milyen nagy aránya érzi annak hiányát. Bár az egy főre jutó jövedelem még mindig magas, de romlás látható ezen a téren is.
apán 2019-ben az 58 helyen volt ezen a listán és átlagosan 10-ből 6 pontot adtak, vagyis a boldogság érzetüket nagyjából középre helyezték.
Akik kicsit jobban ismerik a japán társadalmat az átlagnál, azok tudják, hogy mint minden országban, Japánban is megvannak a társadalmi problémák és azok kihívásai. Mégis, a hosszú életet nem lehet kizárólag a jó egészségügyi ellátásnak betudni, annál kicsit tovább kell gondolkodni.
Az ikigai, amelyről említést tettem, a következő szempontok írható körbe, ha egyáltalán körbe írható:
1, Aktívnak maradni és azzal foglalkozunk, amit szeretünk.
2, A stressz és a folyamatos rohanás lecsökkentése, kiiktatása az életünkből.
3, Tudatos étkezés bevezetése. A kevesebb néha több.
4, Az emberi kapcsolatok fontossága.
5, Ép testben ép lélek.
6, A nevetés jótékony hatása.
7, Sok Okinawával kapcsolatos riport kapcsán megemlítik, hogy természet milyen fontos szerepet játszik az ott lakók életében. A természet szeretete, ápolása és annak közelsége.
8, Hálásnak lenni azért, amink van.
Természetesen mindenkinek az egyéni értelmezése határozza meg, hogy hogyan értelmezi, de nagy általánosságban a séma ráhúzható mindenre.
Ami elgondolkoztatott az egésszel kapcsolatban az a következő: hogy lehet, hogy bár Japánból származik az ikigai felfogása és itt élnek a világon a legtovább az emberek, mégis az átlag Japán ember nem érzi különösebben boldognak magát?
Persze minden társadalomnak vannak nehéz sorsú egyéni és társadalmi problémái. Ahogyan felsoroltam a tényezőket, amelyek az ikigai-hoz köthetők, most felsorolom a társadalmi problémákat, amelyek gyakran előkerülnek.
Japánban a következőkről lehet a legtöbbet olvasni:
– Hikikomori jelensége
– Túlóra, depresszió és a karoshi,
– Iskolai bántalmazások, később munkahelyi bántalmazás
– Gyerekekkel szembeni erőszakos vagy gondatlan viselkedés
– Egyenlőtlenség férfi és nő között
– Magas öngyilkossági arány
– Gyerek stressz alá helyezése az iskola miatt már kis gyerek kortól
– Alacsony gyerek vállalási hajlandóság
– Honmae-tatemae okozta problémák
Aki ismeri a blogomat és követi ezt az oldalt, talán észre vette, hogy igyekszem nem szuperlatívuszokban beszélni Japánról. Szeretem a japán kultúrát, de nem szeretem ajnározni azt. Úgy gondolom, nagyon sokat lehet tanulni a japánoktól, de mint mindenhol, ott sincs kolbászból a kerítés.
Írta: Kertész Alexandra
