A bonseki (盆 石) egy régi tradicionális japán művészeti ág, amely még a japánok körében is alig ismert.
A régi időkben az emberek szívesen rajzoltak apró „bon” -ra (盆) vagyis tálcákra olyan dolgokat, mint a Fuji -hegy vagy a Miyajima torii, amelyek napjainkban már világörökségi helyszíneknek számítanak.
Ez az ágazat a miniatűr művészet egyik fajtája, amely feketére festett kis tálcát használ; és Japán tájait jeleníti meg; például a hegyeket és a folyókat fehér homokkal és sziklával.
Hasonló kultúra létezik Kínában is, de a sadohoz (teaszertartás), az ikebanához (virágkötészet) és a bonsaihoz hasonlóan a bonseki japán stílusban fejlődött önállóvá.
A pontos eredete ismeretlen, de bizonyíték van arra, hogy az emberek az ukiyo-e művészetében bonsekin dolgoztak, így elmondható, hogy az Edo-korszak (1603-1867) jól elterjedt a köznép körében.
A szakemberek szerint a bonseki már az Asuka időszakban is létezett (538-794), és a Muromachi-korszakban (1336-1573) konkrét stílusokat alakítottak ki.
Néhányan úgy gondolják, hogy számos kiotói kertet úgy terveztek, hogy ideiglenes tervként a bonseki-t használták.
A tálcák oválisak vagy téglalap alakúak, méretük körülbelül 60 x 35 centiméter. Az ovális tálcák pereme alacsony, míg a téglalap alakúak laposak.
Bonseki speciális eszközökkel emeli ki a sötétet és a fényt, hogy drámai jeleneteket jelenítsen meg a természetből, mint például a tenger, a folyó, a vízesés, a hegy, a hold és a felhők. Néha olyan dolgok másolatát is használja, mint a torii -kapu, hogy fokozza a realista ábrázolást.
Ami különösen szép a bonseki technikában, az a fehér homokkal történő folyó víz kifejezése.
Időnként színterületet adnak hozzá, és valódi mohát használnak. Máskor miniatűr építményeket, mint például házakat, templomokat, vagy épp hidakat készítenek hozzá.
Más művészeti formákkal ellentétben, ha elkészült, a bonseki könnyen tisztára törölhető. A művészeti forma mulandósága, valamint a szépség tökéletlenségben való érzése a mono no aware („tűnékeny pillanat”) fogalma, amely nagyon jellemző a japán kultúrára.
A Mono no aware kifejezés azt sugallja, hogy azok a dolgok vonzóbbak, amelyek nem tartanak örökké.
A klasszikus példa erre a cseresznyevirágzás. Ragyogó fényben virágoznak a tavasz elején, és napokon belül lehullanak. Japánban ezt fontos és nagyon népszerű eseménynek tekintik, amely minden dolog átmeneti jellegét szimbolizálja.
Más szavakkal, a mono no aware szerint a cseresznyevirágok közel sem lennének olyan vonzóak, ha hosszú ideig a fákon virágoznának.
A fogalom egyébként összefügg azzal a buddhista elképzeléssel, miszerint minden dolog átmeneti.
Ez a nézet nagyban befolyásolta a japán gondolkodást a 6. század óta, amikor a buddhizmus Japánba érkezett.
Például a szamurájok gyakran használták a cseresznyevirágokat egy harcos életének analógjaként, hogy rövid, de drámai életet éljenek.
Néha speciális módszerekkel konzerválható egy-egy Bonseki -tájkép. Ezt bonga-nak („tálcakép”) vagy suna-e-nek („homokkép”) hívják.
Ballagó petra
Forrás:
Képek:
ukiyo-e.org.
Soranews24
