2011. március 11-én 14 óra 46 perckor történt Japán történetének legnagyobb földrengése, amelynek erőssége 9,0 és maximális szeizmikus intenzitása 7 volt.

Hatalmas szökőár sújtotta a Fukushima Daiichi Atomerőművet. Egyértelmű volt, hogy a szökőár miatti árvíz miatt egy atomreaktor minden energiáját elvesztette. Az állomás áramszünete miatt a reaktor lehűthetetlen állapotba került, és az épületkomplexum elképzelhetetlen károkat szenvedett a nukleáris olvadás miatt.



A helyszíni munkások, köztük Izaki Haruka, aki az 1-es és 2-es blokkon szolgálatot teljesít, az atomerőműben marad, és munkatársaival keményen dolgoznak a reaktor vezérlésén. Masao Yoshida igazgató, aki a teljes parancsnokságot felügyeli, inspirálja beosztottjait, de haragját fejezi ki a központi iroda és a Kantei (Miniszterelnöki Hivatal) iránt is, amelyek nincsenek teljesen tisztában a helyzettel. A helyszínre tett erőfeszítések azonban hiábavalónak bizonyultak, a helyzet tovább romlik, így a környező településeken élők is evakuálásra kényszerülnek.



A Kantei által becsült baleset legrosszabb forgatókönyve szerint a károk hatóköre 250 km-es körzetben 50 millió fő evakuálása szükséges, ami Honshu szigetének (legnagyobb fősziget)  keleti felének teljes pusztulását jelentené. Az egyetlen lehetőség a helyszínen a „szellőztetés”, amelyre a világon még nem volt példa, és egy munkás manuális beavatkozása szükséges ahhoz, úgy, hogy berohanjon a reaktorba. A művelet végül elkezdődik, miközben a reaktor üzemeltetése külvilágtól teljesen el van zárva, és semmilyen információt nem adnak ki.

A lehűthetetlen atomreaktorok gyorsan hidrogénbombává válnak, melyek bármikor felrobbanhatnak. Ha az erőművet elhagyják, Japán pusztulásra van ítélve. Élet-halál helyzettel szembesülve a „Fukushima 50” néven ismert erőmű dolgozói, köztük Izaki műszakfelügyelő és Yoshida üzemvezető is végig a helyszínen maradnak és várják, hogy végzetük beteljesedjen. Miközben a világ lélegzet visszafolytva vár, a Fukushima 50-ek szülővárosukért, családjukért és Japán jövőjéért küzdenek. Vajon sikerül nekik? Meg tudják menteni a Felkelő nap országát a totális megsemmisüléstől?

A 2020-as japán filmdráma, amelyet Setsurō Wakamatsu rendező és Yōichi Maekawa forgatókönyvíró munkája. Koichi Sato és Ken Watanabe főszereplésével az alkalmazottak névadó csoportjáról szól, akiknek feladata a Fukushima Daiichi Atomerőmű összeomlása a 2011-es tohokui földrengés és szökőár után. A film Ryusho Kadota On the Brink: The Inside Story of Fukushima Daiichi című könyvén alapul, és ez az első japán film, amely bemutatja a katasztrófát.

Megjegyzés (ami a filmből kimaradt):

Későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy a bekövetkezett baleset-sorozat hátterében voltak tervezési hiányosságok, hibás vezetői döntések, és a hierarchikus szabálykövetés is sok késedelmet okozott. Ami döbbenetes, hogy a japán bíróság jogerősen is felmentette azokat a cégvezetőket, akiknek a felelőssége az ügyben felmerült. A TEPCO vezetőinek felelősséghárítása és megúszása nem méltó ahhoz az áldozathoz, amit az erőmű dolgozói önkéntesen vállaltak. A film tehát nem csak a „fukushimai 50-nek„, de a vezetők szégyenletes viselkedésének is emléket állít.

Ballagó Petra