A Hamagurit, ez a sósvízi kagylófajtát régóta Japán egyik legnépszerűbb tengeri termékeként tartják számon.
Japánban számos helyen megtalálható, ám valójában Kuwana városa vált híressé a hamaguri kagylófajtáról. Kuwana-juku (桑名宿) a 42. volt a Tōkaidō autópálya mentén található 53 postaállomás közül. Az egykor kikötőváros Kuwana fontos állomás volt az utazók számára, különösen az Ise-szentélyhez tartó zarándokok számára, mivel Ise tartomány nyugati bejárataként szolgált. Kuwana Mie prefektúrában található. A modern kor előtti japán utazók számára szokás volt a Tōkaidō mentén megállni Kuwanában, és egy adag friss kagylót enni; általában megsütve vagy grillezve.
Egy bizonyos utazónő, Jūshin-in Mitsuko (egy daimjo felesége a késő Edo-korszakban) szerint – amint azt a Nők útinaplója a kora-újkori Japánban című könyv is idézi – Kuwana kagylói híresek voltak, de láthatóan nem ízletesek. Szerencsére, ahogy a gasztronómia, úgy a japánok ízlése is változott az idők során. Napjainkban ez a kagylófajta kedvelt darabja a népszerű nigiri sushinak is.
Ezen kívül számos módon elkészíthető; például szakéval párolva, raguként, cserép teáskannákban gőzben főzve vagy éppen kagylólevesként tálalva.
Eredete:
Japánban a kagylófogyasztás legkorábbi emléke a Jomon időszakra tehető. A Muromachi-korszakban pedig már tenyésztették őket. A kagylóhéjakat például a „kai-awase” (a kagylók egymáshoz illesztése) néven ismert arisztokrata játékhoz és az ismert japán go játék darabjaként is használták.
Az összetartozás szimbóluma
Japánban úgy tartják, hogy a hamaguri a házasság harmóniájának szimbóluma, mivel a kagylók héjai párban vannak. A Hamaguri ushiojiru-t (átlátszó kagylóleves) gyakran szolgálják fel esküvőkön, mert a kagylók azt jelentik, hogy a házasulandó felek megtalálták a kívánt párjukat. És mivel a hamaguri egyik héja csakis ugyanazon kagyló másik felébe illeszkedik, ez a nő férje iránti hűségének szimbólumaként szolgál. Ezt a levest gyakran szolgálják fel Hina Matsuri (雛祭り/ Lányok Napja) alkalmával is, amelyet minden évben március 3-án ünnepelnek.
Pikáns szimbólum a japán irodalomban
A Hamaguri kagylófajtát Jippensha Ikku: Tōkai dōchu hizakurige című művében is említik. Két férfi utazó, Yaji és Kita Todába érkezik (ami akkoriban erről a kagylóról is híres volt). A páros rendel egy tányér hamagurit. A férfiak erotikus célzást tesznek, miközben a szobalány behozza a tányér kagylót; Yaji megjegyzi, hogy „elvárja, hogy [a szobalány] kagylója szebb lesz, mint amit felszolgál nekik a tányéron”, és viccesen megcsipkedi a szobalány kagylóját. Ebben a kontextusban Yaji a kagylót a cselédlány nemi szervéhez hasonlítja.
Robin D. Gill Octopussy: Száraz vese és kék foltok – avagy sikamlós témák a 18–19. századi japán költeményekben című művében a kagylók egyértelműen a női nemi szerveket szimbolizálják.
Ballagó Petra
Források:
Források:
Képek:
