Az iaidō a japán kardvívás művészete, melyből a szó első része (iai) azt jelenti, hogy váratlan találkozás az ellenféllel, míg a második része (dō) a szellemi utat jelöli. Korábbi elnevezése a saya no uchi volt, melynek tágabb értelmezése “legyőzhetetlent” jelent.
Az első vívóiskolák a 14. században alakultak, ekkor még a harci forma elnevezése iai jutsu volt. Magát az iaidot Hayashizaki Shinsuke Shigenobu alapította egyik megvilágosodása által. Az 1600-as évek alatt, a béke korában alakult át az iai jutsu mint harci gyakorlat iaidová, vagyis harcművészetté, a szellemi fejlődés útjává.
Az iaido rokon a kendōval, tulajdonképpen azonos tőről fakadnak: mindkettő a kenjitsuhoz tartozott. Az iaidō a mai napig a kendō egyik gyakorlási formájának tekinthető. Itt is fakardot használnak gyakorlásnál, de a tapasztalt gyakorlók valódi karddal (iaito vagy katana) is “párbajoznak”. Hasonlóan a kyūdōhoz, az iaidōt sem javasolják gyerekeknek és tinédzsereknek, mivel fegyverhasználatot kell megtanulni, emellett a gyakorlatok mélységének megértéséhez nagyobb élettapasztalat szükséges.
Kép: Haruna Matsuo sensei (1925–2002) bemutatja a Muso Jikiden Eishin Ryu kata Ukenagashi-t.
Forrás: https://mjkk.hu/az-iaido/
