A japán népmesék szájról szájra terjedő történetek, melyeket japánul minwának vagy mukashibanashinak hívnak.
A népmesék japán rendszerét Yanagita Kunio állította össze, és ő volt az, aki a mukashibanashi kifejezést javasolta használni a minwa helyett, mondván, ez sokkal jobban kifejezi a népmesék valódi jellegét.
A népmese fogalmának változásai
Az Edo-korban otokibanashi néven illették a népmeséket, melyeket hivatásos mesemondók mondtak. A minwa szó a Meiji-korszakban került a köztudatba, de hamar jött a helyére a dowa a Taisho-korban. A dowa inkább tündérmesét jelentett, melyet gyerekeknek meséltek.
Miután Yanagita megalkotta a mukashibanashi kifejezést, azóta ezt használják. Szó szerinti jelentése régi történet.
A legismertebb japán népmesék
Az egyik legklasszikusabb japán népmese Momotaro története, a barackfiúé, aki egy barackból született meg. Klasszikusnak számít még az 5 nagy mese (godai mukashibanashi), A majom és a rák (saruka ni sensou), A levágott nyelvű veréb (shitakiri suzume), A virágfakasztó öregember (hanasaka jiisan), illetve A földműves és a borz (kachi kachi yama).
A legkorábbi japán népmese A bambuszgyűjtő öregember meséi, amelyben Kaguyahime hercegnő története is található. Ennek a történetnek több feldolgozása is született, többek között egy anime is.
A japán népmesék is számos impulzusból táplálkoztak: a kínai és koreai történetek, a buddhizmus, a szanszkrit szövegek és a külföldi irodalom is hatottak rá.
Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Jap%C3%A1n_n%C3%A9pmes%C3%A9k
Kiemelt kép: Pinterest
