Ez a yōkai békából vált nővé, hogy egy férfihoz mehessen feleségül.
Emberi alakban ugyanolyanok, mint más feleségek, bár erejük kevesebb. Általában alacsonyak, és nehéz, fizikai munkát nem képesek végezni béka erejüknél fogva.
Sok boldog évet élhetnek együtt házastársukkal, amennyiben nem lepleződnek le. Ha véletlenül a férj mégis meglátja feleségét, amint békává változik, a házasság tragikus véget is érhet.
Számos történet ismert béka feleségekről, amelyek sok ponton eltérnek, de sémájukban azonosak.
Egy legenda a sok közül:
Egy idős ember a fiával éldegélt nagy szegénységben. Örült volna, ha a fiát sikerül kiházasítania, de szegénységük miatt nem reménykedett.
Egy nap betoppant hozzájuk egy aprócska nő, csuromvizesen. Az öregúr megörült, hogy végre nő érkezett a házhoz. Ráadásul hajlandó is volt feleségül menni a fiához!
Így éltek hármasban, mígnem a nő egyszer szólt, hogy haza kell mennie a családjához, mert az apja halálának évfordulója lesz. A férje és az apósa csomagolt neki rizsgombócot, így engedték útnak. Azonban az öregnek gyanús lett a menye, így ráparancsolt a fiára, hogy kövesse őt.
A fiú egy ponton csak annyit látott, hogy felesége beleugrik a tóba, és eltűnik. Kereste, kutatta, mígnem békák kuruttyolását hallotta meg. A kuruttyolás hamarosan emberi beszéddé alakult. A férj ekkor döbbent rá, hogy egy békát vett feleségül!
Miután a nő hazatért, a férje leleplezte a titkát. Szegény felesége szégyenében elmenekült.
A nyōbō (女房) szó sok yōkai nevében megtalálható. A nőre, feleségre vonatkozik.
A nyōbō kotoba (女房言葉 vagy 女房詞, szó szerint „nő szava”) szóval is találkozhatunk. Eredetileg a japán udvarhölgyek használtak a Muromachi-korszakban a nyōbō kotobát, azaz a női nyelvezetet. Később elterjedt, és általános női nyelvként kezdtek használni. Elsősorban az élelmiszerekre, ruházatra és egyéb háztartási cikkekre vonatkozó speciális szókincsből állt. A nyōbōk amúgy női szolgálók voltak, aki a császári udvarban háztartási ügyeket intéztek, de lehettek előkelő személyek a nemesi körökben, de ez elsősorban a Heian-korszaktól az Edo-korszakig volt használatos elnevezés. A nyōbōk később a császári udvarban magas rangú szolgák voltak, akik kizárólag gazdájuk házimunkáiról gondoskodtak. Néha ápolónőként, csecsemő vagy lányok magántanáraként, vagy egy fiúgyermek titkos titkáraként tölthettek be szerepet. Ha a gazdája férfi volt, előfordulhatott, hogy az ágyasa lett; másrészt, ha a gazdája nő volt, olyan férfiakkal létesíthetett kapcsolatot, akik meglátogatták a gazdáját.
Amikor férjhez egy nyōbō, visszavonult a szolgálatától. A császári palotában dolgozó nyōbōk közül egy udvarhölgyet, aki a császárt szolgálta, ‘Ur no nyōbō’-nak hívták, és megkülönböztették a Kōkyū-ban (a császárné rezidenciájában) a császárnőt (vagy családját) magánszemélyként szolgáló nyōbōtól. A közép-Heian korszak utáni társadalomban gyakran kerültek szolgálatba olyan középrangú családokból származó lányok, akik intelligensek voltak.
A nyōbōk nagy hatással voltak a Kokufu Bunkára (Japán eredeti nemzeti kultúrájára), például a hiragana használatára, amely ugye régen a nők írása volt. Sok nyōbō volt, aki jó volt a waka költészetben és a japán irodalomban, ezért azokat az irodalmi műveket, amelyeket a Heian-korszaktól a Kamakura-korszakig készítettek az ebbe az osztályba tartozó szerzők, kifejezetten nyōbō bungaku-nak (nyōbō irodalom) nevezik.
A modern Japánban a nyōbō szót a feleség másik megnevezéseként használják.
Forrás:
