A ma a japán művészetben gyakran használt eszköz, amellyel az üres tereknek is jelentőséget adnak – az üresség és a csend ugyanúgy részét képezi egy alkotásnak, mint a látható formák. A japánok szerint az ürességben is számos lehetőség rejlik, egy zeneműben is például a hangok mellett a szüneteknek ugyanolyan fontos szerepük van.
Az üres tér koncepciója a minimalizmushoz kapcsolódik. Az üresség nem jelent tényleges ürességet, hisz jelentéssel bír.
A ma a kultúrában és a társadalmi kapcsolatokban is megjelenik. A teaceremóniák során az eszközök elhelyezése szabályok mentén történik: az eszközök közötti tér lesz a ma, vagyis a szívközpont. A nó színdarabokat szünetek tagolják, ez a szünet is ma. Még a klasszikus japán táncban is megjelenik, amikor a táncos nem követi a tempót vagy éppen vált, játszik az idővel. De az ikebanában is kiemelt jelentőségű, hisz a virágok elrendezése során a köztük lévő távolság, a tér számos szimbólumot rejt magában. A karatéban pedig a két fél közötti teret hívják mának. A biztonságot távolság egyben azt is jelenti, hogy az ellenfelek megértették a mát.
A szociális viszonyokban nagyon fontos, hogy a japán ember tudja önmagát fegyelmezni, és tudja alkalmazni a megfelelő kommunikációs eszközöket a beszédpartnerrel. Soha nem az egyén, hanem a csoport érdeke az elsődleges. A ma ez esetben a seken: a se nem rokon, se nem idegen kategóriája, ahol nagyon fontos, hogy a köztes tér (távolság-közelség) ne legyen se túl nagy, se túl szűk.
Forrás:
https://en.wikipedia.org/wiki/Ma_(negative_space)
https://www.japan-experience.com/plan-your-trip/to-know/understanding-japan/the-concept-of-ma
Kiemelt kép: Charlotte May – Pexels