Az északi párna és a halál alvása
Japánban a párna iránya ősidők óta fontos jelentéssel bír. A Heian-korszak óta úgy tartják, hogy a halottakat fejjel észak felé kell fektetni, ezt nevezik kita-makurának, azaz „északi párnának”. A hagyomány szerint Buddha is így halt meg, ezért az északi irány a halálhoz kötődik. Emiatt ma is sokan kerülik, hogy fejjel észak felé aludjanak.
Egy Kōchi prefektúrából származó történetben valaki arra ébred, hogy az éjszaka folyamán megfordult az egész teste, és a feje észak felé néz, mintha a Makura-gaeshi a halál irányába fordította volna. Más történetekben viszont inkább csak játszadozik: átrendezi a párnákat, majd eltűnik.
A párna mint átjáró
A néprajzkutató Miyata Noboru szerint a párna régen misztikus eszköznek számított. A régi Japánban kemény, dobozszerű párnákat használtak, amelyekbe gyakran füstölőt rejtettek, hogy illata álomba ringassa az alvót. A párna így egyfajta küszöb volt a két világ között, ahol a test és a lélek elválhatott egymástól.
Nem csoda, hogy rémisztő érzés lehetett arra ébredni, hogy a párnád elmozdult. Mintha valaki, vagy valami megzavarta volna az éjszaka rendjét, s vele együtt a lelkedet is.
Ezek után nem meglepő, hogy ez a hiedelem is alkotott egy természetfeletti lényt, aki titkon úgy próbál megtréfálni, hogy áthelyezi a párnádat vagy az alvópózodat megváltoztatja.
A japán néphit szerint ez nem a nyugtalan alvás műve, hanem egy csintalan yōkai, a Makura-gaeshi, vagyis a Párnatologagató tréfája.
Egy titokzatos éjszakai látogató
A Makura-gaeshi először Toriyama Sekien legkorábbi yōkai-gyűjteményében jelent meg az Edo-korszakban (18. század). Az illusztráción egy meglepett szamuráj ébred, miközben egy apró, szellemszerű lény lebeg a közelben, ő az, aki elmozdította a párnát. A rajz homályos, álomszerű, mintha az alvás és az álomvilág határán lebegne.
Bár Sekien tette híressé a lényt, a folklorista Murakami Kenji szerint kevés korabeli forrás említi. A későbbi néphagyományban viszont már sok történet szól róla: egyes helyeken gyermeki alakként, Makura-kōzō („párnagyerek”) néven ismerik, másutt a háziszellemekhez, például a Zashiki-warashihoz kötik.
Az alvás és a szellemvilág határán
A Makura-gaeshi arra emlékeztet, milyen vékony a határ az álom és az ébrenlét, az élet és a halál, a valóság és a szellemvilág között. Ha egyszer a párnád megmozdul éjjel, az talán több mint puszta véletlen és lehet, hogy egy láthatatlan vendég járt nálad, aki csak egy kicsit odébb tolta az álmaidat.
Források:
MICHAEL DYLAN FOSTER, The Book of Yokai Mysterious Creatures of Japanese Folklore (2015)
