A higanbanáról, főleg a neve miatt egy baljós és ijesztő virág képe alakult ki a közhiedelemben.

higanbana japán vörös pókliliom hiedelmeka

Az élénkpiros és színes szirmok varázslatos hangulatot teremtenek, és valahogy hátborzongatónak számítanak.

Valójában a higanbana nem olyan nem népszerű a japánok körében, a tengerentúlon viszont annál inkább.

Ami itt érdekes, az az, hogy a japánoknak miért van olyan rossz képük a higanbanáról. Ennek oka az álneveikhez, a virágnyelvhez és a szavak mögött meghúzódó szomorú tényekhez kapcsolódik.

A higanbana a Higanaceae családba sorolt, Kínában őshonos évelő lágyszárú növény, amely gyakran nő napos helyeken, például út- és partfalakon, temetőkben és padkákon.

Késő nyártól őszig a 10 cm átmérőjű virágok egyetlen egyenes zöld szár csúcsán nyílnak. A higanbana virágok szirmai a nemesítésnek köszönhetően sokféle változatban jelennek meg, de Japánban a vörös a legelterjedtebb szín. Télre a virágzás után leveleket növeszt, tavasszal elpusztul, majd ismét ősszel virágzik.

A „Higan” szó eredetileg a szanszkrit „Haramita” szó kínai fordítása, a „Tohigan”, és arra a buddhista eseményre utal, amikor az ősök szellemeinek tiszteletét fejezik ki, és meglátogatják sírjaikat.

A tavaszi napéjegyenlőség (őszi napéjegyenlőség) előtti és utáni három naptól számított hét napos időszakot Higan-nak nevezik, amely tavasszal és ősszel egyaránt előfordul. Ahogy a mondás tartja: „a hőség és a hideg a higanig tart”, a tartós nyári hőség a szeptemberi napéjegyenlőség környékén enyhül.

Miért van a higanbanának baljós képe?

Amikor a nyár véget ér, és eljön az Ohigan-ünnep ideje, sokan látják a temetőkben virágzó higanbanát. Bár a higanbanáknak mindig is baljós képük volt, még hátborzongatóbbnak tűnnek, amikor a temetőkben virágoznak.

Miért virágzik a higanbana gyakran a temetők környékén? Ennek szilárd oka van.

A modern Japánban a legtöbb embert elhamvasztják, de a múltban gyakori volt a temetés, ahol a holttesteket közvetlenül a földbe temették. Ennek következtében a testeket gyakran vakondok és más állatok pusztították el.

A higanbana mérgező, ezért elriasztja az állatokat, például a vakondokat. Emiatt a higanbanákat a sírok köré ültették. Emiatt is társul egy baljós, szerencsétlenséget okozó kép hozzá.

A higanbana virágzásának módja is kissé különös. Eredetileg a növények levelei előbb kihajtottak, majd virágoztak, de a higanbana esetében ennek éppen az ellenkezője igaz: előbb a virágok nyílnak, majd a levelek nőnek.

Ez a tulajdonság, amely megakadályozza, hogy a virág és a levél együtt látható legyen, „levél nélküli virág” néven emlegetik, és a múltban az emberek néha féltek tőle, és „死人花/ shibibitobana”-nak vagy „地獄花/ jigoku bana”-nak nevezték, ami „halott ember virágát” vagy „pokoli virágot” jelent.

A higanbanának azonban állítólag több mint 1000 álneve van.

Néhányuknak persze jó jelentése van, de a legtöbbjük ijesztő és kicsit kísérteties. Azt mondják, hogy innen származik a higanbana ijesztő képzete is.

Ilyen péládul a „曼珠沙華/ manjushaka”.

Manjushaka a higanbana leghíresebb álneve. Ez a szó buddhista kifejezés, jelentése ‘mennyei virág’. Bár ez első pillantásra nem tűnik ijesztőnek, mégis baljósnak tekintik, mert úgy értelmezik, hogy „mennyei = a másik világ”.

Egy másik, kissé ijesztő elmélet szerint ezt a nevet azért is adták, mert a gumó mérgező és régen kézenfekvő volt így megoldani egy problémát. Persze ez csak pletyka szinten találtam, hogy igaz-e nem tudom. Kiindulva itthoni történetekből, el tudom képzelni.

Egy másik, elnevezése szerint „elhagyott gyermekvirág”-nak hívják. Ez a higanbana egyedülálló virágzási módjára utal, amelyben a levelek és a virágok a szülőhöz és a gyermekhez hasonlítanak. A levél (szülő) és a virág nem találkozik, azaz a szülő által elhagyott virág (gyermek) = „elhagyott gyermekvirág, 捨て子花”.

Namu Amidabutsu (南無阿弥陀仏) kifejezés eredetileg a Jōdo Shin szektában használták az Amida Buddha iránti odaadás kifejezésére. Ahogy a neve is mutatja, a higanbana (fürtös amarillisz) fogyasztása a túlvilágra juttatja az embert, innen ered a neve.

Egy másik neve Nodoyakebana (torokégető virág), ami mérgezés általi halált jelent.

Wasurebana (nefelejcsvirág) elnevezését első pillantásra nehéz megérteni. A higanbanának azonban más elnevezései is vannak, például „Michi-wakarabana” és „Michimayogusa”. Ezekhez társulva azt mondják, hogy az emberek elfelejtik, hogy a való világban hogyan kell boldogulni, és a másik világba húzódnak.

Még sok más ijesztő álnév létezik, mint például a szellemvirág (幽霊花/ Yureibana), borotvavirág (剃刀花/ Kamisoribana), rókavirág (狐花/ rókavirág), sivatagi virág (捨子花/ Stegobana), mérgező virág (毒花/ Dokubana), mennydörgés virág (雷花/ Kaminaribana), Zsibbadt virágok (痺れ花/ Sibirebana), levelek és virágok nélkül (葉見ず花見ず/ Hamizu Hanamizu).

Mennyire halálos a higanbana valójában?

Azt már sokszor mondtam, hogy a gumó mérgező. Azonban a méreg a virág minden részében, a levelekben, a szárban is megtalálható. Azaz a növény minden része mérgező anyagokat tartalmaz.

A gumó, az úgynevezett „rizóma” különösen gazdag méregben. Kinézetében az egymáson átfedő darabok halpikkelyekre hasonlítanak.

Mekkora a higanbana méreg halálos dózisa? Bár a higanbana állítólag nagyon mérgező, valójában biztonságos, ha csak megérintjük. Állítólag hatással van a szervezetre, ha a szájba vesszük.

Mi történik, ha higanbanát eszünk? A növényben található „licorin” elnevezésű méreg hányást, hasmenést, légzési nehézségeket és legrosszabb esetben halált okozhat. A higanbana gumójában található licorin mennyisége állítólag 15 mg körül van. A licorin halálos dózisa az embernél azonban 10 g, tehát körülbelül 667 higanbanát kellene megenni ahhoz, hogy meghaljunk.

Nagyon valószínűtlen, hogy bármi bajunk lenne, ha ennénk, még ha idegenkezűség is történik. Már csak a mennyiségek miatt is. Nekem legalábbis nehezen adnák el, hogy miért egyek meg egy lábasnyi hagymás rostélyost vagy pörköltet egy ültemben.

Amire veszélyes igazán, az a kis rágcsálók. Állítólag 1500 vakondot és patkányt is meg lehet ölni egyetlen higanbana-hagymával. Így érthető, hogy a higanbanát a sírok köré ültették, hogy megakadályozzák, hogy az állatok megrongálják a temetőket.

Ami miatt kialakulhatott ez a hiedelem, az inkább az, hogy a kisgyerekek természetük miatt is szeretnek a növényekkel játszani, főleg kicsi korban leszakítani, vagy a szájukba venni. Valószínűleg megfigyelhették, hogy utána a gyerek rosszul volt, hányt, hasmenése volt.

Ezért a legjobb, ha kisgyermekeket vagy háziállatokat távol tartjuk tőle. Azt is mondják, hogy ha megérintjük egy higanbanát, alaposan öblítsük le vízzel a kezünket.

Mit jelent a higanbana virágnyelven?

A piros higanbana virágainak nyelve a szenvedély, a függetlenség, az újraegyesítés, a lemondás és a szomorú emlékek. Az utolsó szomorú emlék állítólag onnan ered, hogy az emberek higanbanát ültetnek a temetőkben.

A fehér fürtös amarillisz vagy pókliliom virágnyelven a következőt jelenti: „Alig várom a napot, amikor újra találkozunk” és „Te vagy az egyetlen, akire gondolok”. Ezek a szavak kicsit vidámabban és romantikusabban hangzanak, mint a korábban említett piros higanbana. De az is lehet, hogy egy elhunyt személyre utal ez a gondolat.

A sárga fürtös amarillisz az emlékezés, a mély együttérzés, a vidámság és a derűs szív. A gyász leküzdése után a pozitivitás képeit idézi fel.

A higanbana és a démonok

A kék fürtös amarillisz az Oni-no-Ken Blade című manga sikersorozatában lett híres. Élénk kék színe van a mangában, a valóságban azonban nem létezik.

A kasszasiker „Kimetsu no Yaiba”-ban a „kék amarillisz” szintén mint egy fontos növény szerepel.

A Demon Slayer: Kimetsu no Yaiba egy emberevő démon és egy démonokra vadászó démonosztag csatájáról szól. A történetben a démonok eredetileg emberek voltak. A történetben, amikor Muzan Kibutsuji, a démonok őse megosztja a vérét, az emberek démonokká válnak. De Muzan Kibutsuji, a démonok ősatyja is ember volt régen. Egy orvos a Heian korszakban felírt egy „kék amarillisz” nevű gyógyszert Muzanak, mert gyengélkedett. Muzan ennek hatására démonná vált és örök életet nyert.

A démonok azonban nem lehetnek aktívak nappal, mert a napfény árt nekik. Annak érdekében, hogy valahogy leküzdje ezt a gyengeséget, Muzan több mint 1000 éve keresi a „Kék Higanbana”.

Csak hogy az embereknek legyen esélyük, kiderült, hogy ez a mágikus higanbana évente csak két-három napon virágzik, és csak nappal. A démonok pedig keresik ezeket a növényeket, és logikusan ott, ahol a többi higanbana is virágzik, azaz ahol virágoznak a higanbanák, nagyobb eséllyel botlunk démonokba…

A Kimetsu no Yaiba egy hosszabb részt szentel ennek a hiedelem világnak.

Ennek amúgy van némi alapja is. Régen ugyanis a higanbana hagymáját állítólag lereszelték és vízbe áztatva, mint borogatás használták talpra ödémás és vesebetegség okozta duzzanat, valamint a merev váll és az ízületi fájdalmak kezelésére.

Állítólag az éhínségek idején a hagymát lereszelték, vízbe áztatták és fogyasztották is, mivel csak nagy mennyiségben halálos.

Kétségtelen, hogy ez egy titokzatos virág, amely élet és halál, e világ és a túlvilág, az emberek és a démonok képeit idézi.

Magyarországon halványlila pókliliomot láttam már.