A Noto-félsziget Ishikawa prefektúra északi felét alkotja mintegy 100 kilométeren át a Japán-tengerig.
A félsziget gyönyörű tengerparti tájairól (Okunoto-part, Kongo-part), valamint vidékies hangulatáról ismert a leginkább. Sajnos a vidékies jelleg hozadéka az is, hogy a területen nem túl jó a tömegközlekedés, így a környék felfedezését legjobban bérautókkal lehet megtenni. Ez viszont sokkal nagyobb szabadságot biztosít a régió látnivalóinak felfedezése szempontjából.
A félsziget legfőbb vonzereje tehát az eldugottsága, természetközelisége, a terület nagy része gyakorlatilag nemzeti park státuszt is kapott. A régió két fő turisztikai központja Wajima városa és Wakura onsen, amik a metropoliszoktól eltérően szintén egy nyugodt, kellemes légkört biztosítanak minden turistának.
Az 1000 rizsföld hazája
„1000 rizsföld” (japánul: 千枚田, Senmaida) néven is emlegetik a térséget. Ez Ishikawa egyik legfestőibb helye.
Valójában 1004 földterület van, amelyek vagy családok tulajdonában vannak és gondozzák, vagy bérbe adják és gondozzák a helyiek.
Állítólag szeptember utolsó hetében minden évben két pár nevét sorsolják ki egy országos lottó keretében, hogy esküvőjüket Senmaidában tartsák. A rendezvény nyilvános.
A notói földrengés emlékműveként kezdődött a mezők megvilágításának hagyománya. Kezdetben ez úgy történt, hogy a betakarítást követően minden egyes tábla körül több millió gyertyát helyeztek el. A látvány népszerűsége miatt ma napelemes LED-lámpákat használnak, amelyek lehetővé teszik a mezők éjszakai megvilágítását. A lámpákat szeptember végén szerelik fel, és egészen márciusig fent vannak, amikor újra elkezdődnek a munkálatok a földeken. A mezők napnyugta után körülbelül négy órán keresztül világítanak.
Wajima Taisai fesztivál
Minden év augusztus 22. és 25. között Wajima életre kel a Wajima Taisai (japánul: 輪島大祭) néven ismert négynapos fesztivállal ünnepelnek.
A látogatók 10 méter magas kiriko lámpásokat és kisebb papírlámpásokat nézhetnek az utcákon, valamint az omikoshi nevű hordozható szentélyeket is megtekinthetik. Fesztivál ételek, taiko dobok teszik még hangulatosabbá az eseményt.
A fesztivál csúcspontján máglyaként égnek a tengerparton bambusz rudakból.
A goheit (a shinto rituálékban használt fehér papír díszcsíkokat) a bambuszhoz kötik. Miközben a tűz felemészti az oszlopokat, versengő férficsoportok küszködnek a lángoló cölöpök lebontásával, nyereményükként égetett bambuszdarabokat és a jó szerencse szimbólumaként goheit állítanak.
A győztesek ezután felmásznak saját kirikojuk tetejére, hogy felakasztsák nyereményüket, állítólag falujuk szerencséjét növelik ezzel a következő évben.
Az óriási kiriko lámpások nélkülözhetetlenek a Notóban ünnepelt fesztiválokon.
A Wajima fesztivál kiriko különösen különleges a Wajima lakk bevonatai miatt. A lámpásokon egy három karakterből álló kanji vers feliratot kapnak, a hátoldalon pedig a falu címere látható, ahol a kiriko származik.
Wajima városka egyik utcája
A Taisai története (Nagy Fesztivál) két Kami (isten) szerelmi történetét ábrázolja: az erdő Kamija (egy félvak férfiistenség) és a hét sziget Kamija (a női istenség) között. A notóiak évente egyszer végigvezetik a férfi Kamit az erdei otthonából a városon keresztül, miközben megállnak minden üzletnél, otthonnál és szentélynél, hogy áldást adjanak Wajima népére, és végül találkozhassanak feleségével a tengeren. Hogy irányítsák, erős fényeket (a kiriko lámpásokat) viszik magukkal, és ütik a taiko dobot, amelyek a kirikoban vannak.
Shiroyone Senmaida kivilágított rizsföldjei
Források:
http://www.pref.ishikawa.jp/satoyama/noto-giahs/f-lang/english/gal_chiiki_wajima.html
Képek: