Ōnamazu (大鯰) – Avagy a földrengések okozója Japánban

Néhány napja bejárta a világsajtót a hír, hogy ismét rengett a föld Japánban, méghozzá ugyanabban a térségben, ahol 2011-ben a fukushimai erőmű is komoly károkat szenvedett.

A Richter-skála szerinti 7.3-as erősségű rengés érintette Tokiót is, ahol több kerületben is jelentős áramkimaradást okozott. A sziget-országban azonban elég gyakoriak a földrengések. Mi több, az itt élők szinte naponta átélhetnek kisebb rengéseket. A gyerekeknek már kiskoruktól fogva tanítják, mi a teendő, ha megmozdul a lábuk alatt a talaj. De mitől is mozog ennyire a föld a lábuk alatt?

És mégis mozog a föld…

Ahogy minden ősi nép kultúrájában megjelenik a természeti erők egyfajta magyarázata (pl. a villámlás = az istenek haragja) úgy Japánban is sajátos oka van például annak, hogy mi okozza a földrengéseket. Régen az volt a hiedelem, hogy a földrengéseket olyan hatalmas sárkányok okozták, amelyek a föld mélyén éltek. Később, azonban elterjedt a mítosza egy sokkal életszerűbbnek tűnő bestiának: Ōnamazu-nak (大鯰), az óriásharcsának.

Az Edo-korszakban a földrengéseket okozó harcsa gondolata fokozatosan elkezdte kiszorítani a sárkányokat a néphitből, mint a szeizmikus tevékenység eredetét. Az 1855-ös Nagy Ansei-i földrengésért az Ōnamazu vált a népszerű tettessé, akit hibáztathattak. Ez főként annak a több száz, csapkodó harcsa-illusztrációnak volt betudható, amelyek a katasztrófáról tudósító újságokat kísérték.

Az ok, amiért a harcsa a földrengéseket szimbolizálta, annak volt köszönhető, hogy sok szemtanú figyelte meg, ahogy a harcsák furcsán viselkedtek – látszólag ok nélkül hevesen csapkodtak – közvetlenül a földrengés előtt. Egy angolna-halász állítólag szokatlanul aktív harcsát vett észre egy folyóban, amit a földrengés előrejelzőjének tekintett. Aznap este meg is remegett a föld. Gyorsan elterjedt a pletyka, miszerint ennek a harcsának volt valamiféle képessége arra, hogy előre jelezze a közelgő katasztrófát. Azóta a harcsa rendszeresen megjelenik a földrengések szimbólumaként – akár a közelgő katasztrófa okaként, akár figyelmeztető jeleként.

Az 1930-as években Shinkishi Hatai és Noboru Abe japán szeizmológusok kimutatták, hogy az akváriumokban lévő harcsák több órával a földrengések bekövetkezése előtt fokozott izgatottságot mutattak, és 80%-os pontossággal előre jelezték a rengéseket. A tanulmányok azt is kimutatták, hogy valójában a harcsák elektromos érzékenysége nagyon magas, és röviddel a földrengés előtt jelentősen aktívabbá válnak – ez azt mutatja, hogy ez a mítosz többről szól, mint amilyennek látszik.

Egyszerű óriáshal vagy yōkai?

Ahogy a neve is sugallja, az Ōnamazu egy gigantikus méretű harcsa, amely a Japán körüli vízi utak iszapjában él. Nagy barlangokban is előfordul mélyen a föld alatt. Az Ōnamazu úgy viselkedik, mint kisebb unokatestvérei, a normál harcsák. Kotorászik a sárban, és csapkod kezd, ha zavarják vagy izgatott lesz. Gigantikus tömege miatt az Ōnamazu vergődése sokkal hevesebb, mint a közönséges harcsáé, olyan mértékben, hogy veszélyes az emberekre. Amikor ez a szörnyűséges bestia izgalomba jön, heves vergődése megrázza a földet, és pusztító földrengéseket okoz a lakóhelyéhez közeli területeken.

Ōnamazu általában nem érintkezik emberekkel, azonban az Edo-korszakban népszerűek voltak a róla készült ábrázolások az újságok lapjain. Általában ezeken a képeken egy hatalmas, groteszk harcsa látható, amint rengeteg ember, kami, vagy akár más yōkai próbálja uralma alatt tartani, kétségbeesetten küzd azért, hogy valahogyan megfékezzék a bestia vergődését.

Legenda

Az Ibaraki prefektúrában található Kashima szentély a legismertebb az Ōnamazuról szóló történetek közül. A szentély kamija, a harcművészetek védőistensége, Takemikazuchi egyszer réges-régen leigázta Ōnamazut. A bestia testét a szentély alá tűzte, fejét és farkát egy szent kővel szúrta át, amely még ma is a szentélyben található – a kő teteje ugyanis kiemelkedik a földből. A holdnaptár 10. hónapjában, vagyis az úgynevezett „istentelen hónapban”, amikor az istenek mind Izumo-ba utaznak, a harcsa életre kell, a föld pedig hevesen rengeni kezd. Mivel Takemikazuchi is elhagyta őrhelyét, senki nincs, aki féken tartaná a szentélyben az elszabadult bestiát.

Megjegyzés: A 2011-es Tōhoku katasztrófa során a Kashima szentélyt is súlyosan megrongálta egy földrengés. A nagy kőkapu megsemmisült, a kőlámpások kidőltek, a szentély közelében lévő tóban megváltozott a vízállás. A kaput 2014-ben újították fel.