Nem tudom ki hallott már a „növényevő férfiak” vagy „fűevő férfiak” kifejezésről. Hát én se! Értetlenül meredtem, amikor először hallottam ezt a szófordulatot, el sem tudtam képzelni ez mit jelent… a vegetáriánusok jutottak eszembe, aztán a réteken békésen legelésző tehenek. A teheneknek persze még csak távolról sincs köze ehhez a témához, de az angol grass-eater fű-evő szó kapcsán rögtön erre asszociáltam. A sōshokukei danshi (magyarosan ejtve: sósokukei dansi), növényevő férfiak (herbivore men) egy olyan kifejezés, amelyet Japánban használnak olyan férfiak leírására, akiknek nem érdeke és ambíciója sem megházasodni, sem barátnőt, párt, élettársat találni.
Ezt a kifejezést használták azokra a fiatal férfiakra is, akik valamilyen úton-módon elvesztették férfiasságukat. A szókapcsolatot először egy japán szerző, Fukasawa Maki használta egy 2006-ban megjelent cikkében.
Egy 2010-es felmérés alapján a húsz év körüli férfiak 61, a harminc év körüli férfiak 70 százaléka vallotta magát „növényevőnek”. A felmérés eredményei a japán kormányt arra engedték következtetni, hogy a nemzet csökkenő születési arányának vizsgálatakor okkal feltételezhetik, hogy részben ez a jelenség felelős.
Fukasawa szerint ezek a személyek nem ellenzői a romantikus kapcsolatoknak, de tartózkodó, közömbös, érdektelen magatartást mutatnak a testi vágyak felé. Ebből a szemléletből látszik, hogy, maga a sōshokukei danshi szókapcsolat szoros kapcsolatban áll az „ohitorisama” kifejezéssel. Szó szerint lefordítva ez azt jelenti, hogy „az egyedüli/egyetlen úr”, de a kifejezés nagyjából azt jelenti, hogy egyedül élünk, egyedül is helytállunk a társadalomban és más emberektől függetlenül végezzük feladatainkat. Vagyis, mint a „növényevőknél”, nincs vagy nem feltétlen van szükségünk társra magunk mellé.
Morioka Masahiro, egy japán filozófus úgy beszélt ezekről a férfiakról, hogy „ők olyan kedves és szelíd, szerény természetű személyek, akik nem kötik magukat a hagyományos és konzervatív japán férfiasság elvárásaihoz, nem keresik mindenáron a kapcsolatban és a házasságban a feleség képét, és nem képesek feldolgozni azt, hogy mások által megbántódjanak vagy ők bántsanak másokat”.
A férfiak közönye a házasság és az elköteleződés iránt megfigyelhető tendencia sok másik fejlett társadalomban, melyben különböző társadalmi és gazdasági tényezők szerepelnek. Japánban a tradícionális erős férfi kép a dolgozó férfi képe, ami köthető a hadsereghez és az abban elért sikerekhez, a vállalatok fejlődéséhez, és a pénzhez is. A második világháború után Japán gazdasága folyamatosan fejlődött, viszont az 1990-es évek elején ez a fejlődő buborék kipukkant és a gazdaság egy rövid időre, de hirtelen hanyatlani kezdett. Sokan azt mondják, hogy ez a visszaesés hozzájárult a növényevő férfiak számának növekedéséhez, ugyanis a buborék kipukkanása arra késztette a japán férfiakat, hogy hátat fordítsanak a tipikus „maszkulin” és vállalati szerepeknek, és más területek megismerésével biztosítsák életüket és megélhetésüket. Azonban a gazdasági visszaesés megmutatta más állandó munkák időlegességét, törékenységét is, így- az állandó foglalkoztatás egyre kevésbé váltvonzóvá, helyüket átvették a részmunkaidős állások és idény munkák. A 18-35 év közöttieknél 2,5 millióra tehető az a szám, akik csak ilyen részmunkaidős feladatokat vállaltak vagy tudtak vállalni, valamint körülbelül ugyanezen korosztályból 650-850 ezer ember NEET-té vált, azaz olyan személlyé aki nincs foglalkoztatva és nem vesz részt semmilyen iskolai oktatásban vagy felnőtt képzésben.
Ez még inkább visszavetette a férfiakat a kapcsolatok kialakításától, ugyanis Japánban a munka-házasság annyira egymással együtt járó kötelességek, amit a társadalom női tagjai is elvárnak a férfiaktól, hogy esetleges házasság vagy kapcsolat során az adott udvarló rendelkezzen állandó jövedelemmel vagy biztos háttérrel, így a munkanélküliség még nehezebbé tette a férfiak számára a kezdeményezést. Rengeteg nő egyenesen elutasító volt azokkal szemben, akiknek nem volt stabil állása (még a mai napig is köttetnek a magasabb rangú családoknál szülők által eldöntött házasságok, illetve bármely rétegben a japán nők egyik legfőbb szempontja a megélhetés, nem pedig az érzelmek), míg mások egyszerűen csak gyengének és femininnek tartották a soushokukei danshi-kat.
Morioka Masahiro filozófus szerint a növényevő férfiak sokasodása a második világháború utáni stagnáló béke következményei. A második világháború óta Japán nem vett részt közvetlenül semmilyen háborúban, sem saját határain belül sem azon kívül, sőt a világháború óta a japán kormány be is tiltotta az állandó japán hadsereg, hadiflotta és légierő létezését, azóta csak védelmi erők fennállása lehetséges, akik csak nyomós indokok mellett léphetnek akcióba. A békeidőt megelőző időszakban azonban Japán kifejezetten militarista ország volt, a legtöbb japán úgy érezte, hogy a katonává válás az egyedüli út a férfiassághoz és az elismertséghez, azonban ez a társadalmi nyomás és gondolat a tartós békeidő következtével megszűnt, és a férfiak ezután kevésbé agresszív módon próbálták elérni céljaikat, ami a személyes kapcsolataikon is elkezdett meglátszani. Egyre inkább tartózkodóan álltak hozzá a nőkhöz és egyre több stressz érte őket egy-egy hódítási kísérlet és a másik nem elvárásai után, ami szépen lassan elfajult odáig, hogy sokan már egyáltalán nem is próbálnak kapcsolatot létesíteni a másik nemmel. Ez természetesen a nőkre is vonatkozik!
Egy 2011-es kutatás szerint a 16-19 év közötti férfiak 36 százaléka, azonban a hasonló korosztályú nők 59 százaléka nyilatkozta azt, hogy nem érdekli vagy vonzza őket a szexuális élet. Egyéb felmérések pedig azt mutatták, hogy az 1985-1991 között született nőknél is megjelent a „növényevő ideológia”, ugyanis ezen nők 37,5 %-a vallotta magát érdektelennek a férfiak iránt. Míg a férfiakra a sōshokukei danshi, addig a nőkre ugyanígy a sōshokukei joshi (magyarosan ejtve: sósokukei dzsosi) kifejezést használjuk. (Danshi és joshi japánul férfit és nőt jelent.) Az ilyen fajta nők tehát hasonlóan a férfiakhoz, negatívan viszonyulnak a másik nemmel való kapcsolatokhoz és együttéléshez, és egyenesen riasztónak találják, ha valaki romantikusan vett értelemben közeledik feléjük.
A „sōshokukei probléma” tehát mind a nőket mind a férfiakat egyaránt érinti, amely még inkább közelíti a japán társadalmat az elöregedő társadalom felé és ezen hatások miatt továbbra is drasztikusan csökken a születésszám az országban. 2014-ben ez a szám csupán csak 1,42 gyermek volt családonként.
forrás(ok):
https://www.reuters.com/article/idUSTRE56Q0C220090727
https://www.sueddeutsche.de/leben/liebesleben-keine-lust-auf-sex-1.3169333
http://edition.cnn.com/2009/WORLD/asiapcf/06/05/japan.herbivore.men/index.html
