A Suiseki (水 -víz 石 -kő): Japánban a természet megbecsülésének egyik tökéletes példája.
Erősen tükrözi Japán a fuzeit, azaz az esztétikát és annak természet közeli látásmódját. Az elmúlt években világszerte egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Szép, egyszerű és van benne valmi megnyugtató.
A Suiseki lényegében egy egyetlen, természetben előforduló kő megbecsülésének a művészete. Úgy kell elképzelni, hogy egy többnyire fából készült tálcára egyetlen követ erősítünk és mint dísz tárgy használjuk.
A suiseki a bonsaihoz hasonlóan egy, a japán természet-ábrázolás megnyilvánulása. Nagyon hasonlít a bonseki művészetéhez, amelyről már korábban meséltünk a blogon.
Mit érdemes tudni a suiseikről?
A suiseki, mint művészet állítólag a 14. századi Kínából jutott el Japánba.
Főleg a nemesek körében terjed el, hiszen úgy gondolták, hogy a suiseki megbecsülése erősen tükrözi a japán természet központú szemléletet.
Japánban a köveknek amúgy is nagy jelentősége van. A toori kapuk, a szikla kertek, a kő buddha és jizo szobrok, a szent kövek mind a kő megbecsülésének különféle megnyilvánulásai.
Japánban például a szurokfekete színű suiseki köveket tartják a legfinomabbnak és legelegánsabbnak. Ennek az az oka, hogy az újdonság vagy a ragyogás helyett értéket tulajdonítanak a kőnek azon képességének, hogy felidézze a távoli hegyek és völgyek természetes atmoszféráját, vagy érzékeltesse az egész teremtés titkát.
Kobayashi Kunio, aki a bonsai egyik vezető mestere, a Shunkaen Bonsai Múzeum alapítója és a Nippon Suiseki Egyesület elnöke így nyilatkozott: „Ahogyan vannak sintó szentélyek, amelyekben a köveket imádat tárgyaként tartják nyilván, a japánok is erősen érzékelték az istenséget a kövekben ősidők óta. Ez a fajta érzékenység szorosan jelen van a suisekiben.”
A madarak, állatok, kamik (istenek), Buddha vagy szent emberek alakjára emlékeztető kövek különösen nagy tiszteletben vannak tartva. Vannak olyan suiseki kövek is, amelyek a tengerben lévő szigeteket, torkolatokat, a hegyoldalon lefolyó vízeséseket és más természeti tájat szimbolizálnak. Egy különösen fontos motívum, amely a suiseki alapjául is tekinthető, a „messzi hegyekre” utaló motívum.
Amikor a kőben formákat és jeleneteket lehet felfedezni, azt „mitate” koncepciójának hívják, azaz meglátni a kőben a hasonlatosságot más természetben előforduló dolgokkal.
A Nippon Suiseki Egyesület szerint öt tényezőt használnak a kő és a suiseki potenciáljának értékeléséhez. Ezek a következők:
- jó anyagból kell lennie;
- finom formájúnak kell lennie
- felületi textúrája megfelelő kell hogy legyen
- a színe és egész megjelenése esztétikusnak kell lennie.
- az életkor patinája megfelelő kell hogy legyen, azaz például, hogy ki birtokolta korábban a követ, milyen története van a kőnek.
Kobayashi szerint a frissen szedett kövek hegyesek, és az egyenetlenség benyomását keltik. Ezeket még ki kell tenni az időjárás hatásainak, hogy a megfelelő patina kialakuljon rajta.
Ha például vizet öntünk egy kőre, megváltozik annak kinézete. Maga a kő tulajdonsága is meghatározó, hogy hogyan reagál a természeti viszonyokra és változik idővel.
A suisekiben az a jó, hogy nem kell Japánba utaznunk, ha gyönyörködni szeretnénk benne. Bárhol találhatunk különleges darabokat, főleg ha nyitott szemmel járunk a természetben.
Kertész Alexandra
Források és képek:
http://www.kunio-kobayashi.com/en/
http://www.suiseki-assn.gr.jp/en/
Von Sage Ross – Eigenes Werk, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=4974698
