A japán „sumi” ( jap.: 墨)szó jelentése fekete tinta, míg az „e” (jap.: 絵) nem mást, mint festményt takarja.
A sumi-e tusfestés során ecsettel, fekete tintát alkalmazva, annak vizezésével juthatunk el a tiszta feketétől az egészen világos, szürkés árnyalatig.
Ezt a festészeti módszert a zen buddhista szerzetesek mutatták be Japánban és gyorsan népszerűvé vált, ugyanis a módszer arra törekszik, hogy a valóságot a lehető legegyszerűbb módon mutassa be a festményen keresztül, így az utólagos javításoknak és dekorációnak ebben a stílusban nincs helye. Az adott pillanatot és a művész lelki állapotát, nyugalmát vagy izgatottságát egyaránt tükrözi.
Éppen ezért magas szintű koncentrációt igényel. Sokak számára emiatt kifejezetten hatékony módja lehet a meditációnak is.
A festés megkezdése előtt oda kell figyelni a saját légzésünkre, hogy az nyugodt és természetes legyen. Gondolatainkat először csak a fehér papírra koncentráljuk, majd a lefesteni kívánt képet meg kell próbálnunk elképzelni és megjeleníteni magunk előtt. Ezt követően kezünkbe vesszük az ecsetet és hagyjuk, hogy az szinte magától fesse meg az elképzelt képet.
Természetesen ez nem ennyire egyszerű, számos tanfolyam, könyv és oktató videó érhető el a technika elsajátításáról. Sok gyakorlás és munka, de mindenképpen megéri, mert ezzel a technikával lenyűgöző képeket lehet készíteni!
A következő cikkben összegyűjtöttünk néhány infót, mait érdemes tudni róla:
A tusfestés művészete a zen buddhizmus hatásain alapszik, amely Kínából érkezett Japánba a 12. században. A Kamakura kor végén a kínai hatás és a különféle kulturális művészeti ágak „importja” nagy mértékben alakították és befolyásolták a mindennapi életet Japánban.
Kezdetben a tusfestés elsősorban a zen buddhisták által használt művészi önkifejezés és meditáció volt. Később a lakosság más rétegeit is megihlette sumi-e egyszerűsége és szépsége.
Általánosságban elmondható, hogy a Zen tanításai széles körben és gyorsan elterjedtek, így a művészek és a tudósok hamarosan ugyanúgy alkalmazták a tus festést, mint a buddhista papok.
A szamurájok körében, mint meditációs tevékenység szintén elterjedt volt.
De miről is szól pontosan a sumi-e?
A sumi-e festés önmagában egy komplex technika, ahol a lassú és a dinamikus vonalvezetés egyaránt jelen van. Nem célja apró részletekig menően ábrázolni az adott tájat, de az árnyékolás technikájával és az ecset vezetéssel szép, hatásos képeket lehet festeni, amelyekre ránézve mindig többet látunk benne, hiszen utat enged a képzeletünknek is.
Vannak, akik a sumi-e festészetre úgy tekintenek, mint a kalligráfia felületes változata, amely Japánban gyakran meditatív szempontokkal is társul.
Döntő különbség mégis, hogy amíg minden vonást gondosan megterveznek és kiviteleznek a kalligráfiában, addig az úgynevezett szabad stílusú tusfestésnél a hangsúly a mozdulat gyorsaságában rejlik.
A sumi-e-nél a vonalakat bátran és erőteljesen alkalmazzák a papírra (vagy más festendő felületekre, például textilekre). A kalligráfia esetén erősen koncentrált és akár szándékosan lassú végrehajtás is megfigyelhető.
A sumi-e azon az elképzelésen alapszik, hogy a zen buddhisták számára a megvilágosodás néha nagyon gyorsan megvalósulhat. Ily módon az, ami a papíron látható, megfelelő jelentést kap azáltal, hogy csak néhány vonalra utal, vagy néhányat akár teljesen ki is hagy. A tusfestés ezért kevésbé a pontosságról vagy a vonalak pontos beállításáról szól, sokkal inkább a vonalak spontán és kifejező robbanásáról. A „kevesebb néha több” jelző ennél a művészetnél tökéletesen leírja a lényeget.
Miért fontos a sumi-e tusfestés a japánok számára?
Figyelemre méltó, hogy a japán történelem számos ismert és befolyásos alakja a sumi-e tusfestés „művésze” volt.
A híres szamuráj kardmester, Miyamoto Musashi nem csak a zen buddhizmus követője volt, de a sumi-e tusfestési technikát választotta a világ megértésének kifejezésére.
Sok magas rangú sumi-e tusfestő képei következtetni engednem minket lelki állapotukról. Ez az évszázadok során jó inspirációként szolgált és útmutatást adott az átlagemberek számára is.
A szellemi gondolkodás elengedhetetlen része a tusfestésnek, ezért tökéletesen illeszkedik a japán kultúrába, amely amúgy is nagy jelentőséget tulajdonít a lélek és a szellem jólétének.
A közhiedelemmel ellentétben nem csak fekete tintát használnak a sumi-e-ben, a színes tinta is fontos és napjainkban nagyon kedvelt!
Kedvelt motívumok a tusfestésben
A távol-keleti motívumokban a természetben megtalálható formák elengedhetetlenek. A harmónia, a szépség és a természet iránti mély tisztelet mind megfigyelhetők a sumi-e alkotásokban.
Bármit ábrázolhat, amely a természetben fellelhető, és kedveli a szimbolikát, amely amúgy is jellemző a japán kultúrára.
Egy ilyen kedvelt motívum a bambusz ábrázolása. Ez a kelet-ázsiai tusfestés egyik klasszikusa. Ilyen képeket bizonyára már mindenki látott. Talán nem csak a magam nevében mondom, hogy a bambusz motívum megunhatatlan!
A virágfestésben a téli szilva virága, az orchidea és a krizantém és a cseresznye virág is nagyon kedvelt motívumnak számít. Ezeknek olyan etikai értékeket tulajdonítanak, mint az őszinteség, a rugalmasság, az egyértelműség, a hűség, az állandóság. Míg a bambusznak a szilárdság és az erő, hiszen ahogy a bambusz növekszik, belül üreges marad. Így a belső üresség szimbóluma is egyben, amely a zen buddhizmusban fontos szerepet tölt be.
Állatok tusfestésben
Mint sok minden másban is, a szimbolika ebben a művészeti ágban benne van és fontos szerepet tölt be.
A sumi-e technikával festett állatok festése azért is különleges, mert a képben mindig ott van, mint mögöttes tartalom az is, hogy a művész mennyire ügyesen tudja az állatot az élet terében, a pillanat alatt elmúló mozgása közben az állatot pár ecsetvonással megfesteni. Ez a technika nem engedi az állat aprólékos kidolgozását, hiszen a tusfestésre a kevesebb, de gyakorlottabb ecsetvonások a jellemzők. Ezért is különösen nehéz tussal állatot ábrázolni.
A tusfestés természetközeli állati motívumai mindig üzenetet közvetítenek. A kínai és japán képek szimbolikája nagyon gazdag. Gazdag utalásokban, háttérképekben és allegóriákban.
Így például az állat övi jegyek ábrázolása igen kedvelt, hiszen a kultúrában ezen állatoknak külön jellemzőket is tulajdonítanak.
Így például az idei évben, 2021-ben a bivaly kedvelt motívum, amelyhez olyan jellemvonásokat társítatnak, mint kitartás, kemény munka, erő, türelem és az őszinteség.
Az állatszimbolizmus további kedvelt motívuma például a tigris (bátorság), a teknős (hosszú élet, állandóság, változhatatlanság, kozmikus rejtély), varangy és béka (hosszú élet, elérhetetlen vágyak, sérthetetlenség), de a daru is gyakran elő fordul.
A sumi-e alapelve
A tusfestés alapelvei közé tartozik az egyszerűség, a természetesség és a belső béke.
A sötét-világos kontraszt, a kép összetételében rejlő aszimmetria és az üresség gondolata meglehetősen idegen tőlünk, de a távol-keleti kultúrában kedvelt technikának számít annak érzékeltetése.
Az üresen hagyott képtér létrehozza saját dinamikáját, megadja az ábrázolt levegőt és teret.
Az Omiyage Worldben is kapható egy nagyon szép sumi-e kép, nyomtatott vászonon, sakura virágokkal:
Kertész Alexandra
Forrás:
Jogtiszta képek
https://www.google.com/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=&cad=rja&uact=8&ved=2ahUKEwinmb6n-enwAhWGGuwKHcRYA-EQFjADegQIChAE&url=https%3A%2F%2Fwww.japanwelt.de%2Fblog%2Fsumi-e-tuschemalerei-japan%2F&usg=AOvVaw11MxbJ4UuEJAdb_RBDY54s
