A sumō ősi eredetű sport, melyről legkorábban 712-ben, a Kojikiben írtak. A legenda szerint egy sumō mérkőzés volt a döntő a japán szigetek birtoklásáért folytatott harcban.
A sumō birkózók élete bizonyos szempontból a gésákhoz hasonlít: ők is csoportokba tömörülnek, úgynevezett heyákba (szobák), ahol együtt is élnek. A mester, az edző vezeti az alatta lévő birkózókat, továbbá ő látja el őket. A fiatal birkózók szolgálják az idősebbeket.
Évente 6 sumō bajnokságot rendeznek, melyek 15 napig tartanak. A sumō birkózóknak naponta 1 meccse van. A szabály szerint a birkózónak rangja megtartásához, illetve a szintlépéshez több győzelmet kell aratnia, mint veszítenie abban a 15 napban. A profi sumōban nők nem vehetnek részt, csak az amatőr szintű sportban.
A sumō birkózókat rikishinek hívják, akik a dohyō-n, vagyis a küzdőtéren mérik össze erejüket. A küzdőtér mindig kör alakú. A szamuráj hagyományokat is megtaláljuk a sumōban, továbbá több rituálé is kapcsolódik hozzá, mint például a küzdelem előtti sószórás (a megtisztulás jele), vagy a rituális tánc. A mérkőzések rendszerint pár másodpercig tartanak, és akkor érnek véget, ha az egyik fél vagy kilöki az ellenfelet a körön kívülre, vagy ha eléri, hogy a talpán kívül más testrésze is a földet érje.
A sumō birkózók állandóan nagy stressznek vannak kitéve, mivel fontos, hogy nyerjenek. Emiatt és nagy testsúlyuk miatt az egészségük is hamar megromlik.
Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szum%C3%B3
Kép: Von Gusjer, CC BY 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=14576058
