A természet tiszteletben tartása, az elfogadás, hit, misztikum, tradíciók lengik át a külföldiek számára sokszor érthetetlen és mégis elismerésre méltó Japánt.
A Wabi-Sabi (侘寂) régi szó kombinációja, amivel a legjobban ki lehet fejezni a felkelő nap országának kultúráját, vallási harmóniáját és a világnézetet amely a minden napokban megfigyelhető.
A szavaknak külön jelentésük van, a Wabi eredetileg a természetbeni élet magányát a természettel összhangban élést fejezi ki.
A rusztikus, letisztult egyszerűséget, harmóniát, a nyugalomra és egyensúlyra való törekvést. A Sabi a mulandóságot, az idősebb, érettebb szépséget, amely az idő múlásával alakult ki, a tapasztalatokban és fájdalmas élmények megtalált boldogságot fejezi ki.
Együtt a fogalom a buddhista felfogás szerint a létezés három jegyének, vagyis az állandóságnak (無常, mujō), a szenvedésnek (苦, ku) és az öntermészet ürességének vagy hiányának (空, kū) összhangjából származik.
A Wabi-Sabi a kettő szó együtt értelmezése külföldi számára kissé talán nehézkes, de kétségtelen, hogy a japán esztétikát és világnézetet határozza meg.
Legegyszerűbben úgy magyarázható, hogy az a szépség, ami nem tökéletes, mulandó és hiányos, de mégis elégedett.
Pont a tökéletlensége miatt harmonikus, békés, elfogadott és nyugodt. Magába foglalja az aszimmetriát, az egyszerűséget, szerénységet és mértékletességet. Nagyon jó példa erre egy olyan teáscsésze, amely nem tökéletes, aszimmetrikus, formája változik, olyan, mint ha nem csak a művész, hanem maga a természet is formálta volna.
A buddhista tanítások szerint az állandótlanságot, az éntelenséget és a szenvedést fejezi ki.
A klasszikus nyugati szépség és esztétikai ideálok, a tökéletesség és a szimmetria felé törekednek addig a Wabi-Sabi a reális, semmi sem tökéletesre irányítja figyelmet, melynek elfogadása után tárul elénk a tökéletlensége bölcsességé, a mélyebb szépség felismerése.
Richard Powell úgy fogalmazott „a Wabi-Sabi úgy értelmezi a hiteles dolgokat, hogy elismer 3 egyszerű igazságot: semmi sem maradandó, semmi sem befejezett, és semmi sem tökéletes”
Ezt az elvet természetesen nem csak az életben, hanem a művészetben is iránymutatóként használják.
Egyszerű és tökéletlen formák, a természet közelisége mind a japán építészetben, a kertekben, és a művészeti formákban megtalálható. Szervesen beépült a Japán kultúrába és számos megnyilvánulása létezik.
Az élet és a művészet nem azért szép mert tökéletes és maradandó, hanem szépségük a múlandóságukban és a tökéletlenségükben keresendők.
Csodálatos módja a természet egyszerűségének leírásának, a kemény és kíméletlen szépség felismerésének. Lehetővé teszi az emberek számára, hogy elfogadóbbak legyenek környezetükkel és meglássák a nyers, kemény élet mögött rejlő szépséget.
Források:
Powell, Richard R.. Wabi Sabi Simple. Adams Media (2004). ISBN 1-59337-178-0
