Japán egyik legszeretettebb buddhista alakja
Ha Japánban járunk, szinte lehetetlen úgy végigsétálni egy templomkertben, temetőben vagy vidéki úton, hogy ne találkozzunk egy apró, mosolygó kőszoborral. Ezek a szobrok Jizót, vagy tiszteletteljes nevén Ojizōsamát ábrázolják, aki a japán buddhizmus egyik legkedveltebb és legemberközelibb alakja.
Ki az a Jizó?
Jizō (地蔵, Jizō Bosatsu) a mahájána buddhizmus egyik legfontosabb bódhiszattvája. A bódhiszattvák olyan megvilágosodott lények, akik lemondanak saját végső megvilágosodásukról azért, hogy segítsenek minden érző lénynek megszabadulni a szenvedéstől.
Míg egy Buddha eléri a megvilágosodást és kilép a lét körforgásából, a bódhiszattva önként marad, hogy másokat is elvezessen ugyanoda. Jizó ezért a könyörületesség szimbóluma: úgy tartják, addig nem nyugszik, amíg az utolsó szenvedő lény is meg nem menekül.
A buddhista hagyomány szerint különösen fontos szerepe van a jelenlegi Buddha, Sákjamuni és a jövő Buddha, Miroku (Maitreja) közötti korszakban, amely több milliárd évig tartó időszaknak számít.
Mit jelent a neve?
A Jizó név két kandzsiból áll:
- 地 (ji) – föld, talaj
- 蔵 (zó) – kincsesház, raktár, méh
A név fordítása nem egyszerű. Találkozhatunk olyan értelmezésekkel, mint:
- „A föld kincsesháza”
- „A föld tára”
- „A föld méhe”
Mégis a legtöbb japán egyszerűen csak Jizóként vagy Ojizō-samáként emlegeti.
Hogyan ismerhetjük fel?
A hagyományos Jizō-szobrok rendszerint:
- kopasz buddhista szerzetesként jelennek meg,
- egyszerű szerzetesi ruhát viselnek,
- jobb kezükben egy vándorbotot (shakujō) tartanak,
- bal kezükben pedig egy kívánságteljesítő ékkövet (hōju).
Gyakran álló alakban ábrázolják, de ülő Jizóval is találkozhatunk.
Japánban azonban létezik egy sokkal ismertebb változat is: a piros sapkát és piros előkét viselő Jizó. Ezek a szobrok különösen megható látványt nyújtanak, hiszen gyakran gyermekruhákba öltöztetik őket, apró játékokat, virágokat vagy színes szélforgókat helyeznek köréjük.
A gyermekek védelmezője
Jizó talán legismertebb szerepe a gyermekek oltalmazása.
A japán hitvilág szerint ő vigyáz:
- a megszületett gyermekekre,
- a várandós anyákra,
- az elvesztett gyermekekre,
- a halva született babákra,
- valamint a vetélés vagy abortusz során elveszített magzatokra.
Ezeket a gyermekeket összefoglaló néven mizukónak, azaz „vízgyermekeknek” nevezik.
A 20. század második felében Japánban különösen elterjedtek azok a Jizō-szobrok, amelyek kifejezetten a mizukók védelmezőiként jelennek meg. Sok család helyez piros sapkát vagy előkét a szobrokra, így emlékezve elvesztett gyermekére.
A kövek titka
A Jizō-szobrok körül gyakran kis kőhalmokat láthatunk.
Ez egy régi japán hiedelemhez kapcsolódik. A történet szerint azok a gyermekek, akik túl korán haltak meg, a túlvilág egyik folyópartján rekednek. Ott egész nap kövekből tornyokat építenek, amelyeket démonok éjszakánként lerombolnak.
Jizō azonban megsajnálja őket, elrejti őket köpenye alatt, és megvédi őket a szenvedéstől.
Ezért raknak sokan apró kőhalmokat a szobrok mellé: szeretetük és emlékezésük jelképeként.
Az utazók és zarándokok őrzője
Jizō nemcsak a gyermekek, hanem az utazók védelmezője is.
Régen Japán útjai veszélyesek voltak. Az emberek gyakran állítottak Jizó-szobrokat útkereszteződésekhez, hegyi ösvények mellé vagy falvak határába, hogy oltalmat kérjenek az utazás során.
Ennek köszönhetően ma is gyakran találkozhatunk velük:
- országutak mellett,
- hegyi ösvényeken,
- templomok közelében,
- falusi utcák sarkán.
A gyógyító Jizō
Léteznek olyan Jizō-szobrok is, amelyekhez gyógyító erőt társítanak.
A hagyomány szerint ha valakinek fáj valamely testrésze, megérintheti vagy megsimogathatja a szobor megfelelő részét, miközben gyógyulásért imádkozik.
Emiatt egyes Jizó-szobrok évszázadok alatt fényesre koptak. Fejük, válluk vagy térdük simára csiszolódott a hívők ezernyi érintésétől.
Miért olyan népszerű Jizō Japánban?
Sok buddhista alak hatalmas kozmikus erőket testesít meg, Jizó azonban személyes és közvetlen.
Nem uralkodóként vagy harcosként jelenik meg, hanem együttérző szerzetesként, aki:
- meghallgatja a bánatot,
- vigyáz a gyermekekre,
- elkíséri az utazókat,
- enyhíti a fájdalmat,
- és nem hagyja magára a szenvedőket.
Talán éppen ezért találkozhatunk vele Japán szinte minden szegletében. A kicsiny kőszobrok a japán vallásosság egyik legemberibb oldalát mutatják meg: azt a reményt, hogy még a legnehezebb pillanatokban sem maradunk egyedül.
Jizō nem csupán buddhista szent. Sok japán számára ő a csendes társ az út szélén, a gyermekek őrzője és a könyörületesség örök jelképe.
Forrás:
