004369911060985

Míg Európában a teára inkább gyógyhatású készítményként, illetve olykor a kávé helyettesítőjeként gondolnak, addig Japánban rituálé épült a teázás köré. A teaszertartások meghatározott szabályok mentén történnek, amelyet a teamester irányít.
A teaszertartást japánul chadonak (茶道) nevezik, amely magyarul a tea útját jelenti. A chado alatt matcha teát készítenek (por állagú zöld tea), míg egy másik típusában, a senchában a leveles tea áll a szertartás fókuszában.
A teaszertartás informális vagy nem hivatalos változata a chakai, ami rövidebb, egyszerűbb a chadonál, kisebb a létszám, a vendégek pedig csak kisebb étkezést folytatnak le. 

Kezdetek
A 9. században az udvari berkeken belül már nagy népszerűségnek örvendett a teázás. Miután egy zen szerzetes, Eisai a 12. században behozta Kínából a teázás kultúráját és elterjesztette a teatermesztést, már szélesebb körben is ismertté vált. Később a zen szerzetesek élénkítőként is fogyasztották.
Az Ashikaga sógunok idején a teázás szertartásos jelleget kezdett ölteni, az Ashikagák ugyanis nagyon szerették a művészeteket, és ezt a teázásba is belevitték. Találkozókat szerveztek, ahol közösen teáztak, majd a 15. században már jellemző volt, hogy a vendéglátó a vendégek előtt készítette el a teát. Szintén ebben az időszakban készült el az első teaház Murata Yuko jóvoltából – ő volt a teaszertartás egyik korai alapítója.

A 16. században Sen no Rikyu a modern teaszertartás alapkövét tette le, aki Toyotomi Hideyoshi udvari teamesterévé vált. Innentől pedig a teaszertartás virágkora következett.
Sen no Rikyu halála után több teaiskola is létrejött.

Forrás:
http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.muveszet/index.asp_id=397.html
https://gastro.hu/magazin/gastro-erdekesseg/a-teaszertartas

Kiemelt kép: Ivan Samkov – Pexels