Az Ensō szimbólum Japánban

Ma a rohanó világban egyre kevésbé figyeljük meg a már-már megszokottnak tűnő motívumok mögött rejlő szimbolikus jelentéseket. Régen azonban ez nem volt így. Számos szokás, jelek használata mögött fedezhetünk fel szimbolikus jelentéseket. Sokszor egy-egy kép összetett üzenetet hordozott magában, amelyek kultúránként eltérő jelentéssel bírtak. A japánok kifejezetten kedvelik a szimbolikát, amely nem csak a művészetekben, de a mindennapi dolgokban is gyakran megjelenik.

Az ensō/ enszó a zen buddhizmusban egy kör, amelyet szabad kézzel, egy vagy két laza ecsetvonással rajzolnak. Egy kör, amely az elme felszabadulásának pillanatát szimbolizálja, amikor a test az alkotás fázisba lép. (Kalligráfia képeken ilyesmit gyakran láthatunk).

Az ensō egyben a megvilágosodás, az erő, az elegancia, az univerzum és a mu/無, vagyis az üresség szimboluma.

A japán minimalista gondolkodás egyik kedvelt motívuma is, amely az élet számos területén vissza köszön. Ez az élet és minden benne rejlő dolog egységét, a harmonikus együttműködés szellemét, a személyes fejlődését és a jellem finomítását, a látható és láthatatlan, az abszolút teljességet az ürességben, az egyszerűséget, a tökéletességet, a végtelenséget, a tökéletes harmóniát, a végtelen körét és a lét ciklikusságát is magába foglalja.

A kalligráfiában például ez az egyik alap szumi-e festmény, amelyet ecsettel, rizspapírra rajzolnak és minden esetben a a készítő pillanatnyit szellemi állapotát, a készítés körülményeit adja vissza. A kalligráfia készítői számára ez egy spirituális gyakorlat, amelyet egy olyan átélésben és elmélyedésben kell készíteni, hogy egy kör egy nap egyszer születhet. Szimbolikája minden dolog kezdetére és végére utal, az élet körére és a létezés kapcsolatára. Jelölheti az ürességet vagy a teljességet, a jelenlétet vagy a hiányt. Mindent tartalmazhat, vagy éppen ellenkezőleg: korlátokat szabhat.

Ez azt is jelentheti a zen buddhizmusban, hogy nem szabad összekeverni azokat a doktrínákat, tanításokat vagy magyarázatokat, amelyek célja a megvilágosodás.

Az Ensō a hold visszatükröződését is tükrözi a vízben, így szimbolizálja a megvilágítás keresésének hiábavalóságát.

Általában nyitottan hagyják, amely szintén szimbolikus jelentéssel bír: a mozgást, tovább fejlődést jelképezi, egyben a tökéletlenségre utal. A nyitott kör is ezt a tökéletlen szépséget adja vissza.

Az ensō a wabi-sabi és a japán esztétika különböző szintjeit is magába vegyíti:

Furinsei – a nem szimmetrikusság, szabálytalanság; a kanso – az egyszerűség; a koko – az alapvető természeti erők; a shizen – a színlelés nélküliség, természetesség; a júgen – a rejtett báj és finomság; a datsuzoku – a szabadság, előítélet-mentesség és a seijaku – a nyugalom.

Hogyan festhetünk mi magunk egy ensō –kört?

Készítsük elő kalligráfia eszközeinket: ecset, tinta vagy festék és papír vagy vászon
Hozzuk magunkat nyugalomba és képzeljük el lelki szemeink előtt az ensō képünket
Helyezzünk annyi festéket vagy tust az ecsetre, hogy teljes legyen az ensō
Vegyünk egy mély lélegzetet, és rajzoljuk meg az ensō-t
Ne feledjük! – az ensō egy spontán pillanat, egy mozdulat, egy olyan momentum, amely nem tér vissza. Ne hezitáljunk, határozottan vezessük ecsetünket!
Adjuk hozzá a név pecsétünket vagy az aláírásunkat
Helyezzük az ensōt egy jól látható fizikai helyre, hogy ez napi inspirációként szolgáljon számunkra, családunknak és barátainknak.

Ugye nem is gondoltad volna, hogy e mögé a kör mögé ennyi minden társítható?