Egy cseresznyefa, amely magjai megjárták a világűrt.

Japánban négy cseresznyefa van, amelyek becslések szerint több mint ezer évesek.

Ezek közül a legősibbnek a Yamanashi prefektúra egyik buddhista templomának területén élő fát tartják, amelynek virágzása állítólag több mint kétezer éve rabul ejti az embereket.

Japánban a legrégebbi és legnagyobb cseresznyefa a Yamataka Jindai Zakura cseresznyefa a Jisso-ji templomban, Yamatakában, Hokuto városában, Yamanashi prefektúrában. A becslések szerint körülbelül kétezer éves. Erre utal a neve is, hiszen a Jindai jelentése „olyan ősi, mint a mitológia kora”. Magassága 10 méter, törzsének kerülete 12 méter körüli.

A Jindai Zakura az Edo higan vadon élő cseresznyefa egyik példája. A Japánban szélesebb körben elterjedt Somei-yoshino cseresznyefajtától eltérően, amely világos rózsaszín virágairól ismert, a Jindai Zakura jellegzetes tulajdonsága, hogy ugyanazon a fán a rózsaszín különböző árnyalataiban virágzik, a mély rózsaszíntől a majdnem fehérig. A fa törzsének kétharmada elszáradt, míg a fa fennmaradó harmada már közel 20 éve alig hozott virágot, ezért kutatók segítségével különböző intézkedéseket tettek annak érdekében, hogy a fa életerejét helyreállítsák. A gyökerek védelmén túl tápanyagban gazdag talajt adtak a fa környezetéhez, így a fa napjainkra egészségesebbnek tűnik, attól függetlenül, hogy még mindig kritikus állapotban van.

A templom környékén virágzik az Uchuzakura is. Ez arról híres, hogy a Jindai Zakura magjait egy japán űrhajós magával vitte a Nemzetközi Űrállomásra, ahol körülbelül nyolc hónapot töltött. Az egyik mag, amely a Földre való visszatérése után csírázott, körülbelül öt méteresre nőtt, és virágot hoz. Különlegessége ennek a fának, virágai a föld felé néznek, ellentétben a szülőfa virágaival. Ezen kívül a cseresznyevirágok általában ötszirmúak, de az Uchuzakura néha hatszirmú virágokat hordoz. Ezeket a változásokat a helyiek a magok világűrben tett útja következtében kiváltott hatásnak tudják be.