Az inabai Fehér nyúl legendája

Az inabai Fehér nyúl (因幡の白兎, Inaba no Shirousagi) legendája az ősi Inaba tartományhoz kötődik, amely ma Tottori prefektúra keleti részén található.

A legenda azonban az Izumo régióból származó mítoszok (Izumo denrai) hagyományához tartozik.

Ha az Izumo Taisha nagyszentélyben járunk, valószínűleg hamar észre fogjuk venni, hogy a környéken sok nyuszi szobor található – trükközve, imára összekulcsolt mancsokkal vagy csak kacsintgatva. Ennek az az oka, hogy az itt tisztelt shinto istenség, Ōkuninushi no-kami állítólag egy nyulat mentett meg egy fájdalmas sorstól a legenda szerint.

Mese az Istenségről, aki megmentette a Fehér nyulat

Élt egyszer Izumo földjén egy Ōkuninushi nevű isten, akit Daikokunak (vagyis gazdagság istene) is neveznek. Daikokunak sok testvére volt, akik mindig otromba tréfát űztek másokkal. A testvérei közül ő volt tehát a legkedvesebb és egyben a legfiatalabb is.

A fivérek fülébe jutott, miszerint Inaba földjén él egy gyönyörűséges hercegnő, Yakami, és úgy döntöttek, hogy mindannyian elmennek és szerencsét próbálnak, melyikük nyeri el a lány kezét. A legkisebb fivérnek, Daikokunak azonban mostoha sors jutott; úgy kellett cipelnie a testvérei nehéz poggyászait, mintha csupán egy szolga lenne, és sereghajtóként mehetett csak a fivérei mögött.

Amikor a testvérek át akartak kelni a Keta-fokon Inaba földjére, szembe találkoztak egy nyúllal, akinek csupasz volt a bőre, és keservesen sírt. A testvérek rögtön kötekedni kezdtek vele:

– Hé, te kopasz jószág! Ha úszol a sós óceánban, és hagyod, hogy aztán rád fújjon a szél, hidd el, jobb lesz neked.

Természetesen ez hazugság volt. A tenger vize kiszárította a szerencsétlen állat bőrét, a só pedig egyre jobban kezdte csípni.

A Nyúl még jobban sírt, és a fájdalma egyre csak nőtt. Daikoku elhaladt mellette, de megállt és megkérdezte a nyulat:

– Hát veled mi történt, barátom?

A Nyúl pedig így felelt:

– Az Oki-szigeteken élek, de csak egyszer akartam megpróbálni ebbe az országba jönni, és azon gondolkodtam, hogy úszás nélkül is eljuthassak ide. Nemsokára megjelent néhány krokodil, ezért arra gondoltam, hogy a segítségükkel fogom elérni a célom. Rábeszéltem az egyik krokodilt, hogy versenyezzen velem, kinek van több barátja, nekem vagy neki. A krokodilok sorba álltak, hogy megszámoljam őket, de miközben úgy tettem, mintha megszámolnám őket, rájuk léptem, hogy elérjem a túlsó partra. De amikor éppen a partra akartam érni, elbíztam magam, és elmondtam nekik, milyen könnyű volt átverni őket. Rájöttek, hogy hazudtam, ami feldühítette őket. Büntetésképp a krokodilok letépték a gyönyörű bundámat. Iszonyatosan fájt. Miközben itt sírtam, elment néhány isten, akik azt mondták, hogy áztassam magam a tengerben és szárítsam meg magam a szélben, hogy jobban érezzem magam. Követtem a tanácsukat, de ettől csak még nagyobb lett a fájdalom. – hüppögte a Nyúl.

Daikoku miután meghallgatta a történetet, így szólt:

– Szegényke. Menj, mossd meg tested friss forrás vízzel. Ezután szedj néhány gyékényvirágot, és feküdj le rájuk. Meglátod, hamar jobban fogod érezni magad.

A Nyúl így is tett; megmosakodott az édesvizű forrásban, majd csendesen lefeküdt az összeszedett virágokra. Miközben ezt tette, a bundája újra nőni kezdett, és visszaváltozott azzá a fehér bundájú nyúllá, aki korábban volt.

A történtek miatt Daikoku sokkal később érte el Inaba földjét, mint testvérei. Ám a Fehér nyúl meghálálta az istenség jó cselekedetét. Ő maga is isteni teremtmény volt. A legkisebb fivér jutalma nem más lett, mint a gyönyörűséges Yakami hercegnő szerelme, aki a sok kérő közül mégis a jószívű Daikoku-samat választotta.

Aki nem hiszi, járjon utána!

Érdekesség:

A legendában említett nyúl a Lepus brachyurus vagy más néven „japán nyúl”, ami valószínűleg az Oki-szigeteken is megtalálható alfaj, a Lepus brachyurus okiensis. Az ún. japán nyúl mérete 43 és 54 centiméter között mozog, és sokkal kisebb, mint a közönséges európai mezei nyúl. A japán mezei nyulak jellemzően barnák, de télen kifehéredhetnek a változó éghajlatú területeken, mint amilyen például az Inaba régió.

Ballagó Petra

Források és képek: