Bunraku (文楽) – a japán bábozás művészete
A japán bábművészet eleinte csupán a köznép szórakoztatására alakult ki Osakában. Az Edo-kor alatt vált csak művészeti ággá, később pedig az UNESCO is felvette kulturális örökségei közé (2008).
A bunrakuban a bábokat 3 előadó mozgatja: a vezető és két asszisztens. Mindhárman fekete ruhát viselnek (a ninják viseletéhez hasonló kurogo), ezzel jelezve, hogy ők valójában “láthatatlanok”, így a figyelem a bábokra fókuszálhat. Nem használnak zsinórokat, ők maguk mozgatják a bábok testét, sőt a mimikájukat is úgy alakítják, hogy minél jobban hasonlítson a valódi emberi mimikához. Van egy előadó a 3 bábozón kívül, aki a történetet, illetve a bábokat narrálja. Nála elvárás, hogy különböző hangokat tudjon produkálni. A narráció alatt shamisen zene szól, színesítve az előadást. Minden előadónak, aki a színpadon van, tökéletes összhangban kell mozognia annak érdekében, hogy az előadás megfelelő legyen.
A bábok 130 cm és 150 cm közötti magasságúak, pár kilogrammtól akár a 10 kilogrammos súlyig is készülhetnek. Általában fából készülnek. A férfi bábok rendelkeznek lábakkal, viszont a női bábok nem: a bábozók ugyanis úgy mozgatják őket, mintha a kimonóban suhannának. Körülbelül 40 féle fej készül az előadásokhoz: mindegyik más-más szerepre jön létre.
Általában kabukihoz hasonló témákat dolgoznak fel a bunrakuban is: tragikus szerelmi történeteket, hősi legendákat és történelmi eseményeket, történéseket.
Manapság többnyire nyugati stílusú színházban láthatók bunraku előadások. Két szegmensre oszlanak: egyet kora délután, a másikat este játszák. Egy-egy szegmens több felvonást is tartalmaz.
Bunraku előadás megtekinthető a Nemzeti Bunraku Színházban (Osaka) és a Nemzeti Színházban (Tokió).
A bunraku fejlődése:
Japán korai időszakában népszerűek voltak a hangszeres kísérettel (biwa) előadott énekek, narrációk, olyan történetekről, mint például a Heike Monogatari (Heike meséi). Később egy új történet, a Joruri Hime Monogatari (Joruri hercegnő meséi) nyert teret, amelyet a 16. századtól már shamisennel kísértek. A Heian-korszakban jelentek meg a bábozó vándorelőadók, akik Joruri hercegnő történeteit beépítették saját előadásaikba, így alakult ki a Ningyou joruri, amely a bunraku kezdetének tekinthető.
A joruri fejlődése során egyre komplexebb történeteket adtak elő az előadók. A báboknak hamarosan lába is lett – ez korábban nem volt jellemző. A 18. század végén Uemura Bunrakuken létrehozott egy joruri iskolát Osakában, hogy bábosokat képezzen. A Meiji-korban vált végül az elnevezése ningyō joruriról bunrakuvá.
Forrás:
https://www.japan-guide.com/e/e2092.html
https://www2.ntj.jac.go.jp/unesco/bunraku/en/
Kép: By en:User:Boonrock, own work – English Wikipedia, http://en.wikipedia.org/wiki/Image:Osonowiki.jpg, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=4510244
By Boonrock at the English-language Wikipedia, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=79171395
By Rdsmith4 – Own work, CC BY-SA 2.5, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=28453
