004369911060985

 

A bushidō ( japánul: 武士道, magyarul busidó)  különféle módokon határozzák meg, de a legáltalánosabban elfogadottnak az látszik, hogy a bushidō íratlan törvénykönyv, amely megszabta az európai lovagokhoz sok tekintetben hasonló japán nemesek életvitelét és viselkedését. A feudális Japán lovagjai és nemesei a szamurájok (Samurai,  侍 japánul) , a daimyō (földesúr, tartomány úr, japánul 大名, magyarul damjó) csatlósai voltak. Így tehát a bushidō a szamurájoknak, azon arisztokrata harcos osztálynak a viselkedéskódexe, amely a XII. század háborúskodásai során emelkedett fel és a Tokugawa-korban érte el dicsőséges virágzását. A hűbérura iránt elkötelezett szamuráj gyakorolta a harci erényeket, és közömbös tudott maradni a halállal és fájdalommal szemben. Kiváltsága volt, hogy két kardot viselhetett, melyek a ’szamuráj lelkét’ voltak hivatottak képviselni.

„A bushido, amely a szamurájok erkölcsi kódexe, azoké a lovagoké, akik megmutatták a világnak, hogy a harcosok uralma nem törvényszerűen jár együtt a háborúskodással, hódításvággyal, emberi szenvedéssel, hanem jelentheti a biztonságot, a békét, egy nemzet többszáz éves zavartalan fejlődését is. Mi kell hozzá? Követnünk kell a bölcsek tanításait és a szívbe írt törvényt. Legyünk kötelességtudóak, ahogyan Konfucius tanítja, szemléljük a világot Buddha bölcs derűjével és minden szenvedő lény iránti együttérzéssel, és legyünk tiszták, mint a shintō szentélyben elhelyezett tükör.”

„A bu-shi-do szó szerint a harcos-lovag-út elemekből tevődik össze, és azokat az utakat, módokat jelenti, amelyeket a fegyveres nemeseknek szem előtt kellett tartaniuk, miközben mindennapi életüket élték vagy hivatásukat teljesítették. Röviden kifejezve ’a lovagi hivatás irányelvei’, a harcos osztály számára érvényes noblesse oblige (a nemesség kötelez, vagyis a rang, a cím megfelelő magatartásra, viselkedésre kötelez) elvet jelenti. (…)

A bushido olyan erkölcsi elvek kódexe, amelyek betartását megkövetelték a lovagoktól, és amelyeknek követésére nevelték őket. (…) Nem egyetlen rendkívül tehetséges elme szüleménye, nem is egyetlen széles körben elismert személy nevéhez fűződik. A katonáskodás évtizedei, évszázadai természetes módon termelték ki magukból. (…) Így azután nem tudunk rámutatni egyetlen meghatározott időpontra vagy helyszínre, hogy azt mondhassuk: „Íme, itt van a forrás.””

A szamurájokat a japán társadalom egyéb rétegeitől nem csak harcos életformájuk, hanem életszemléletük és filozófiájuk is megkülönböztette. A XII-XIII. században a Zen buddhizmus eszméinek megjelenése teret adott a bushidō elterjedésének is, a szamurájok merítettek a buddhizmus eszméiből, így kialakítva saját viselkedéskódexüket. Az belső békére és ürességre, valamint a folyamatos jelenben levésre törekvés segített a harcosok identitásának kialakításában, a folyamatos gyilkolás és az azzal járó bűntudat és nyugtalanság elcsendesítésében. Így tehát a japán buddhizmus és a bushido egymásra hatottak, mindkettőben fellelhetőek a másiktól átvett jegyek. A bushidō öt buddhista elvvel rendelkezik:

1. az érzelmek elcsendesítése

2. az elkerülhetetlen nyugodt beteljesítése

3. önuralom az élet minden eseményével szemben

4. a halálnak az életnél közvetlenebb kutatása

5. tiszta szegénység, vágyakozás elengedése

„A buddhizmussal szeretném kezdeni, amely táplálja a sorsba vetett nyugodt bizalom érzését, az elkerülhetetlenbe való csendes beletörődést, a veszély vagy szerencsétlenség láttán tanúsított sztoikus önuralmat, az élet semmibevételének képességét és a halállal való barátságos viszonyt. A kardművészet egyik legkiválóbb mestere, amikor látta, hogy tanítványa már minden lehetséges ismeret elsajátított, ezt mondta neki: „Ezen a ponton túl útmutatásaim másodlagosak a zen tanításaival szemben.” A zen (…) emberi erőfeszítés, amely arra irányul, hogy a gondolkodás meditációs eszközeivel túljussunk a szóbeli kifejezés határain. Módszere az elmélkedő szemlélődés, célja pedig, amennyire meg tudom érteni, hogy megbizonyosodjunk egy minden jelenségnek, magának az abszolútumnak is a mélyén megtalálható elvről, és ily módon harmóniába kerüljünk ezzel az abszolútummal.”

shintō is nagy hatással volt a bushidōra, és amit a buddhizmus nem tett hozzá az eszmerendszerhez, azt megtalálták a shintoizmusban. Nincs még egy vallás vagy hit, ami ekkora hűséget tanítana az uralkodók iránt és ekkora tisztelettel adózna a természet, a család, szülők és ősök felé. A szülők iránti tiszteletről úgy tartották, hogy ha valaki nem viselkedik szüleivel megfelelően, az a hűbérurának sem lesz képes megadni a tiszteletet és az abszolút hűséget, így a bushido ezen része nevezhető az egyik legfontosabb útnak.

Ez tehát mindig is fontos momentuma volt és lesz a szamurájok megítélésében. Tisztelet, mellyel szüleik iránt viseltetnek. Ez a tisztelet életre hívott egy kifejezést, mely eredetileg a kötelességet jelentette. Ez a giri (japánul: 義理, magyarul: giri)

„hogy mondjuk a szüleinkkel szembeni viselkedésünkben, bár a szeretetnek kellene az egyetlen motiváló tényezőnek lennie, szükséges, hogy legyen valami más is, ami a szeretet hiányában ránk kényszeríti a gyermeki jámborságot. Ezt a külső tekintélyt testesíti meg a giri.”

A shintoizmus tételei belenevelték a gyermeki jámborságot is az egyébként arroganciára hajlamos szamurájok lelkébe, mivel a shintō úgy tartja, hogy az emberi lélek belső természetéből fakadó jóság valójában az isteni bölcsesség megnyilatkozásának forrása. Így aki rendelkezik a jósággal, rendelkezik az istenek erejével is. A shintō szentélyekben ezt – az isteni imádat tárgyainak teljes jelenléte nélkül – egy egyszerű, falra felfüggesztett tükör jelképezi.

Könnyű megmagyarázni ennek a tárgynak a jelenlétét: az emberi szívet jelképezi, amely, amikor tökéletesen tiszta és jóindulatúan higgadt, magának az istenségnek a képmását tükrözi vissza. Ezért amikor a szentéllyel szemben állva imádkozol, saját képmásodat látod visszaverődni a tükör fényes felületén, és az imádkozás aktusa összhangban van a régi delphoi jósda ösztönzésével: „Ismerd meg önmagad!””

Az erkölcsi elvek terén Konfucius szolgált útmutatóul a bushidō számára. A konfucionista erkölcsi viszonyrendszer öt területe – az úr és szolga (felettes és alattvaló), apa és fiú, férj és feleség, idősebb és fiatalabb testvér, illetve barát és barát – csak megerősítette a japán nép ősi, ösztönös viszonyulását. Azonban Konfucius politikai-erkölcsi elvei, melyek higgadtságot, jóindulatot és világias bölcsességet hirdettek jól beleillettek a szamurájok által megformált viselkedéskódexbe és az uralkodó osztályt képviselő és szolgáló nézeteikbe.

„Bármilyen forrásból táplálkozott, a bushido csupán kevés és egyszerű alapelvet vett át és épített magába, ezek mégis elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy támaszul szolgáljanak a biztonságos életvitelhez, még a legbizonytalanabb napokban, nemzetünk történelmének legnyugtalanabb időszakaiban is.”

A különböző vallások és filozófiai irányzatokból átvett tanok sokféle tulajdonságot követeltek meg a szamurájoktól, melyek meghatározták a harcosok mindennapi viselkedését és választ adtak bizonyos tetteik véghezvitelére vagy éppen meg nem tételére.

A szamurájnak egyenes jelleműnek és igazságosnak; bátornak, merésznek és kitartónak; jóindulatúnak és együttérzőnek; udvariasnak; igazmondónak és őszintének; becsületesnek valamint hűségesnek kellett lennie.

Ezek közül a legfontosabbnak az egyenes jellemet, tágabb értelemben az eltökéltségre való rendíthetetlen hajlamot tartották. Ez volt a vezéreszme amit minden szamurájnak követnie kellett. Ez magába foglalja a szamurájok halállal való kapcsolatát is.

„Az egyenes jellem olyan, mint a csontvázunk. Szilárdságot és tartást biztosít. Mint ahogyan csontjaink nélkül fejünk nem nyugodhatna gerincoszlopunkon, kezeinket nem tudnánk mozgatni, nem tudnánk megállni lábainkon, egyenes jellem nélkül a tehetség vagy a tanultság nem elég ahhoz, hogy egy emberi lényből szamuráj váljék. Ha viszont rendelkezik ezzel a tulajdonsággal, maga az eredményesség teljesen másodlagos.”

„Az egyenes jellem az az erő, amelynek segítségével habozás nélkül meg tudunk valósítani egy helyes magatartást. Meg tudunk halni, amikor az helyénvaló, és le tudunk sújtani, amikor le kell sújtanunk.”

Yamamoto Tsunetomo (jap: 山本常朝, magyarul:Jamamoto Cunetomo), a Hagakure (Levelek alatt) című könyv – mely a legismertebb írott szamuráj kódex – írója azt írta könyvében: „rájöttem, hogy a bushidō a halálban gyökerezik”.

A szamurájokról és a bushidōról szóló szövegekben mindben tisztán megjelenik, milyen mélyen átitatja a halál a szamurájok életét. Értve életet elvevő, életet adó és meghatározó formáját is. A három közül az első jelentéssel mindenki tisztában van, a legtöbben csak így definiálják a halált: egy megfoghatatlan és ijesztő történés, mely csak elvenni tud tőlünk.

Azonban más szemszögekből életet adó és meghatározó képességei ugyanúgy fontosak. A halál mindezen három fogalma ugyanis együttesen, századokon át formálta a szamurájok szokásait és jellemét. Az válhatott jó harcossá, aki a halált, mint tényt teljes, természetes valójában képes volt elfogadni, hiszen ez ugyanúgy a mindennapjaik részét képezte, mint az aratás, az ünnepek, a természeti csapások vagy a születés. A zenből való merítés elősegített a veszteség elfogadását, hiszen a buddhizmus egyik alapvető elve a halál elfogadása.  Ám az elfogadás pusztán nem volt elég, a harcosoknak el is kellett sajátítaniuk a képességét annak, hogy ezzel együtt tudjanak cselekvőképesek lenni.

Ezt minden másban is elsődlegesnek tartották. Ez tehát azt jelentette, hogy a megszerzett tudás nem volt elég, és fabatkát sem ért mindaddig, amíg ezt a tudást a gyakorlatban alkalmazni nem tudták. A különböző szamuráj erények hangoztatása nem volt elég ahhoz, hogy valaki igazi harcossá váljon, a fontos az volt, hogy az erények a szamurájok által végrehajtott cselekedetekből váljanak láthatóvá.

A bushidō egyaránt formálta a harcos szellemét és jellemét, amik a héterényben nyilvánultak meg. Ezek a fentebb már említett becsület (meiyo, 名誉), bátorság (yuu, 勇), együttérzés (jin, 仁), igazmondás (makoto, 誠), előzékenység (rei, 礼), igazságosság/egyenes jellem (gi, 義) és hűség (chūgi, 忠義) voltak.

Az erények követése és elsajátítása mellett, a szamurájnak testét is edzenie kellet, hogy mesterévé váljon a kardforgatásnak, nyilazásnak és egyéb harcászati technikáknak. Hét éves korukban kapták meg a Wakizashit (脇差), vagyis rövid kardot, és tizennégy évesen viselhettek először Katanát (刀), ami a szamurájok legmeghatározóbb fegyvere volt. A két kardot mindig párban hordták, ezek képviselték a szamuráj lelkét. Emellett fontos fegyverük volt még a japán íj. Kiképzésük egész életükben tartott, és eszméik követése is egész életüket meghatározta.

Mindezek hatására a szamurájok a mai napig egész japán erkölcsi ideálját testesítik meg. Rengeteg feldolgozás a médiában, irodalomban és képzőművészetekben egyaránt megjeleníti a feudális korszak arisztokrata harcos rétegét. A szamurájok két legfontosabb eszméjéből – mint a hűség és rendíthetetlen kötelességtudat – származik egy Japánt körül lengő erős hazafiság érzet, mely a későbbi korok szamurájait is jellemezte. Ilyenek voltak a második világháborúban életüket a hazáért és a győzelemért feláldozó kamikaze (神風) pilóták, valamint ilyenek a mostanra már ipari nagyhatalommá kinőtt ország nagyvállalatainak dolgozói is. Gondolok itt a világban mindenhol ismert és elismert híres japán munkamorálra és teljesítőkészségre.

Mindent összegezve, sokan azt gondolják, hogy a régi japán értékek mára már elvesztek a nagy betonrengetegben, de aki alaposan körülnéz rájön, hogy a kulturális eszmék, melyek Japánt jellemezték, most is jelen vannak, csak beolvadtak a modernizálódott, haladó szellemiségű társadalom apró részleteibe.

források:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Busid%C3%B3

https://szamurajkardvivas.hu/wp-content/uploads/2018/11/A_harcosok_szellemisege_a_bushid.pdf

írott források:

Nitobe Inazo – Bushido, a harcos útja című könyve (idézetek innen)

Képek:

De Felice Beato – Bennett, Terry. ‘Early Japanese Images’ (Rutland, Vermont: Charles E. Tuttle Company, 1996), 75, 139, pl. 35., Dominio público, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=108182

De Valentina – https://www.flickr.com/photos/valeyoshino/2281482583/, CC BY 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=4523782

By Lepidlizard – Own work, Public Domain, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=5250962

By Author unknown. Illustration rolls were ordered by Takezaki Suenaga himself. – Mōko Shūrai Ekotoba, Public Domain, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=8014707

By CT Snow from Hsinchu, Taiwan – Tokyo National Museum at UenoUploaded by bamse, CC BY 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=8755516

By Yoshitoshi – National Diet Library [1], Public Domain, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=183083