Az emakimonón történeteket jelenítettek meg, mely lehetett szöveges vagy képes. Mivel a japán írás alapvetően fentről lefelé, illetve jobbról balra olvasandó, ezeket a tekercseket is jobbról lehetett kitekerni. A tekercs tökéletes megoldást jelentett például a regények megjelenítésére, mivel a szöveg és a kép váltakozó felbukkanásával még érdekesebbé tette az olvasást.
Az emakimono készülhetett papírból és selyemből is. Magát az anyagot egy tekercselő rúdra illesztik, majd feltekerik. Selyemzsinórral kötik össze, amelyet olvasás előtt kioldanak. Olvasás közben a jobb kézben tartják a rudat, és bal kézzel tekerik le az anyagot. 30-40 centiméteres részeket lehet egyszerre felfedni és olvasni.
Előzménye, eredete
A Nara-korszak legismertebb alkotása “Az ok és okozat szútrája”, mely vízszintes képek egymásutánjával jelenít meg egy történetet – ez a mű fontos lépés lehetett a tekercsképek létrejöttének irányába.
Az első horizontális tekercsképek a 10. században jelentek meg, de a 11. századtól vált egyre népszerűbbé. Többnyire a japán irodalmi alkotások jelentek meg ezeken az emakimonókon.
A tekercsképfestésnek két altípusát különböztetik meg:
– tsukuri-e: előállított kép
– shira-e: fehér kép
Tsukuri-e
Ennél a típusnál fekete tussal rajzolják meg az alapot, majd cinkfehérrel (vagy más színnel) megszínezik, de úgy, hogy tónus nélküli foltok alakuljanak ki. A végén még egyszer körberajzolják a fekete tussal.
Tsukuri-e típusú alkotás a Genji regényéből készült tekercskép, melyet feltehetőleg 1140 előtt festettek. A mű nem maradt fenn teljes egészében; valószínűleg több mint 10 tekercsből állhatott eredetileg, melyen külön csoportok dolgoztak.
A Genji tekercseken a képek állóképek, nincs rajtuk mozgás. Így tudták a leginkább kifejezni a csendet és a letisztultságot. Érdekes megoldásuk az úgynevezett fukinuki yatai, vagyis a tető nélküli ház, melynek ábrázolásával a belső tereket jelenítették meg. Hasonlóan kiemelkedő mű ebből a stílusból a Shigisan engi, vagyis a “Shigi-hegy meséi”. Itt már szöveg nincs, csak a képekből tudjuk összerakni az ősi népi történeteket. Ez már néhol keveredett a másik altípussal, mivel nem a teljes képet színezte be a készítője, maradtak csak tussal festett részletek.
Shira-e
A shira-e alkotások csak fekete tussal készülnek, színek nélkül. Legismertebb alkotása e stílusnak a Choju Jinbutsu Ginga (“A madarak és négylábúak játéka”), melyen szöveg nincs, csak mozgalmas képek.
A két típust olykor ötvözték is, mint például a Tomo no dainagon e kotoba (“Tomo főkancellár képes története”), amelynek 3 tekercsén rengeteg a cselekmény, a dinamikus vonalakat színekkel töltötték meg, de a már feljebb említett Shigi-hegy meséit is ide sorolhatjuk.
Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Emakimono
http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.muveszet/index.asp_id=372.html
