Mit érdemes tudni Hokusai-ról?

A japán művész, Hokusai Katsushika Edo város Honjo kerületében született Tokitaro Kawamura néven. A tükörkészítő Ise Nakajima fogadta örökbe.

Hokusai kézművesként nőtt fel, és korán megtanult gravírozni. Tinédzserként felvette a Tetsuzo Nakajima nevet, és megtette első lépéseit a nyomtatás világa felé. Egy ideig kézbesítőként dolgozott egy könyvkölcsönzőben, majd 14 éves kora körül egy fametsző tanoncnál próbálta ki magát fahasábok faragásával nyomatokhoz. 1779 körül a színészportréművészet kiemelkedő ukiyo-e mestere, Shunsho Katsukawa (1726-1792) műhelyében folytatta művészi tanulmányait. Hokusai a Katsukawa iskolának szentelte magát 1785-ig, amikor is Katsukawával való nézeteltérése miatt elbocsátották. 1785-től 1798 elejéig Hokusai „Sori” néven a Tawaraya műhelyben dolgozott. 1785 és 1797 között népszerű surimono-tervező, festő és illusztrátor lett. A századforduló közeledtével Hokusai felszabadult minden iskolai egyesületből, és önálló művész lett „Hokusai” és „Tokitaro” néven. A következő évtizedeket személyes küzdelmek és mély szakmai sikerek jellemezték.

1814-ben jelent meg a Hokusai első sorozata, ahol Hokusai spontán és vázlatszerű minőségben ragadta meg a mindennapi Edo-kori élet részleteit. 1817 és 1835 között Hokusai magánéletében több tragédia is volt. Míg művészi karrierje virágzott, tanítványai pedig szaporodtak, második felesége meghalt. Edóban lakott, de időt töltött Nagoyában, Oszakában és Kiotóban is. Az 1830-as években Hokusai nyomtatott művészként lépett legtermékenyebb időszakába. Nagy hírnevet szerzett meisho-e sorozatával (híres helyképek), mint például a A Fuji 36 látképe (kb. 1831-1833), amely magában foglalja az ikonikus Nagy hullám Kanagawánál képet. Hokusai forradalmasította a japán tájkép ábrázolást, innovatív ragadta meg az ismerőst és a képzeletet egyaránt. Az otthonában 1839-ben pusztító tűzvész után Hokusai elfordult a nyomattervezéstől, és élete utolsó évtizedében a festészetre összpontosított. 1849-ben halt meg. Azt mondják, hogy halálos ágyán  azt mondta, hogy bárcsak még csak öt évig hadd festhessen, mert akkor igazán nagy művészként halhatott volna meg.

Fatömbnyomatai és egyéb munkái művészek generációit inspirálták világszerte jóval halála után is. A „Nagy hullám” még a mai napig az egyik legismertebb és leginkább kedvelt képe.  

Dolgok, amiket lehet nem tudtál Hokusairól

Hokusai több mint 30 művésznevet használt festői, illusztrátori és nyomattervezői pályafutása során.

A 70 év során, amíg alkotott, több mint 3000 nyomatot tervezett.

1807-ben Tokugawa Ienari sógun meghívta Hokusait, hogy adjon elő egy élő festményt a kastélyban. Az esemény során egyesek szerint lebontott egy papírképernyőt, és kék tintával borította be. Hokusai ezután megragadott egy kakast az udvarról, lábát vörös tintába mártotta, és a megdöbbent madarat végigkergette a papíron. Ebből lett az „Őszi levelek a Tatsuta folyón” címmel, állítólag.

1810-ben, egy templomból hazafelé menet Hokusait villámcsapás érte. Meggyőződése, hogy életben maradt az északi csillag kegyelméből, nevét Taito-ra változtatta, ami azt jelenti, hogy „csillag robbanás”.

Későbbi éveiben Hokusai minden reggel elkészített egy rövid festményt egy fekvő táncosról vagy egy kínai oroszlánról, majd kidobta az ablakon, hogy elűzze a gonosz szellemeket. Ezeket napi ördögűző rajzaiként ismerik.

Források:

https://www.britannica.com/biography/Hokusai