Hone onna és a Botan doro

A Botan Dōrō (牡丹燈籠, A bazsaarózsa lámpás) egy japán szellemtörténet (kaidan), az egyik leghíresebb Japánban. Kabuki darab is készült róla.

Botan Dōrō a 17. században lépett be a japán irodalmi kultúrába, egy kínai szellemtörténet adta az alapját. Akkoriban Japán határai szinte teljesen zártak voltak a külvilágtól, így Kínát is például egy titokzatos és egzotikus nemzetnek tekintették. Az innen érkező történetek természetesen japánosítva lettek.

1884-ben a Botan Dōrō-t a híres mesemondó, San’yūtei Enchō rakugóvá alakította, ami növelte a mese népszerűségét. Egy teljesebb, átdogozottabb történetet kapott és nem sokkal később Kaidan Botan Dōrō címmel bemutatták a Kabukizában. Ezután került be a nyugati köztudatba, amikor is Lafcadio Hearn egy barátja segítségével lefordította egy japán szellemtörténetekről szóló könyvéhez. Sikere azóta is töretlen.

Történet a darabok alapján

Obon első éjszakáján egy gyönyörű nő és egy fiatal lány bazsarózsás lámpást tartva sétál az özvegy szamuráj, Ogiwara Shinnojo háza mellett. Ogiwarát azonnal lenyűgözi a nő szépsége és azonnal bele szeret. Attól az éjszakától kezdve a nő és a lány szürkületkor ellátogat Ogiwara házához, és mindig hajnal előtt indulnak haza. Egy idős szomszéd, aki gyanakszik a lányra, bekukkant az otthonába, és ott találja Ogiwarát az ágyban egy csontvázzal. Egy buddhista pappal konzultálva Ogiwara rájön, hogy veszélyben van, hacsak nem tud ellenállni a nőnek, ezért védőbűbájt helyez el a házára. A gyönyörű nő ezután nem tud bemenni a házba, de kívülről hívja Ogiwarát, aki nem tud ellenállni neki. Kimegy, hogy üdvözölje, és visszavezeti a házába. Reggel Ogiwara holttestét megtalálják a nő csontvázával összefonva.

Ez a történet valójában egy Hone onna nevezetű yōkai.

Persze nem mindenki, aki meghal, válik bosszúálló féltékeny lénnyé, de a következő biztosan.

Hone onna 骨女(ほねおんな)- a csont nő egy különleges yōkai . Halhatatlan szerelmet hordoz magában, amelynek a halál és az enyészet sem vet gátat. Ezek a kísértet jellegű lények úgy jelennek meg, mint az életben: fiatal, gyönyörű nők. Többnyire azok elött jelenik meg, aki iránt érzi ezt az erős szerelmet. A mondák szerint ezek a férfiak nem is ismerik fel Hone onnát, kilétükre akkor szokott fény derülni, amikor a szolgálójuk veszi észre őket. Aki ugyanis nem szerelmes az elhunyt nőbe, annak hone onna egy korhadó csontváz képében, a valódi alakjában mutatkozik meg.

Vajon nem gyanakodnak az áldozatok?

Nem. A halottnak hitt nő megjelenése először sokkolja azokat, akik halottnak hitték, de a sokk gyorsan örömmé válik, amely elvakítja a hone onna szeretőjét minden jeltől, hogy valami baj van. Gyakran még maga a hone onna sem tud az állapotáról. Szellemként létezik tovább, hogy folytassa azt a szerelmét, amelyet életében megvolt. A hone onna a szeretőjével tölti az éjszakát, majd reggel elmegy. Ez így napokig, sőt hetekig is folytatódhat anélkül, hogy bárki észre venné. Minden este kiszívja szeretője életerejét, és a férfi egyre betegebb és gyengébb lesz. Beavatkozás nélkül végül meghal, és örökre csatlakozik szeretőjéhez a halál ölelésében.

Egy otthont meg lehet védeni imákkal és mágikus varázslatokkal a szellemek behatolása ellen, de ezek csak addig működnek, amíg a ház ura akarja. Ahogy a hone onna teste tovább romlik, varázslatos vonzereje csak nő. Végül a legtöbb férfi behódol, és utoljára beengedi őt otthonába, feláldozva saját életét a szeretett nő szellemének.

Forrás:

BOTAN DÔRÔ (kabuki21.com)

Japanese Folklore and Famous Ghost Story: Botan Doro (The Peony Lantern) – Modern Tokyo Times

https://en.wikipedia.org/wiki/Botan_D%C5%8Dr%C5%8D