Japán tradicionális kékfestő központja Tokushima prefektúrában található. Növényi alapú festéket használnak a szövetek színezésére. A természetes alapanyagok hatására az így készült ruhák nyáron hűsítenek, télen melegítenek, és nem utolsó sorban antibakteriális hatásuk is van.
Az indigó festés története körülbelül 800 évre nyúlik vissza. A Yoshino folyónak van az egyik legfontosabb szerepe az indigó alapanyagok előállításában: ellátja nedvességgel Tokushima területét, amely egy ideális környezetet biztosít az indigó színt adó növények növekedéséhez. A 16. században kezdett az indigó festés jövedelmező munkává válni Tokushimában. A japán kormány is támogatta a tevékenységet, mely Awa-ai néven vált ismertté.
Ahhoz, hogy az Awa-ait létrehozzák, először ki kell nyerni az indigó (ai) színt a növényből. Azokat, akik ezzel foglalkoznak, aishinak, vagyis kézműveseknek hívják. Márciusban ültetik el a magokat, majd nyáron kétszer aratnak, de valójában az egész művelet 1 teljes évet vesz igénybe (az ültetéstől kezdve az előállításig). A növény körülbelül 5 hónapig növekszik, majd 3 hónap a fermentálási ideje. A fermentáció végére létrejön az új anyag, a sukumo, amelynek minősége fogja meghatározni, mennyire lesz élénk az indigó szín. Miután kész a sukumo, lúgos erjesztéssel/fermentálással hozzák létre a folyékony festéket. A sukumot 3 hónapig pihentetik, közben fahamut, szakét és búzakorpát adagolnak hozzá. Ez a mix egy olyan lúgos közeget hoz létre, amely aktiválja a mikroorganizmusokat és elősegíti a deoxidációt. Manapság már sok helyen vegyi anyagot használjak a színezéshez, de Tokushimában a mai napig ragaszkodnak a tradicionális módszerekhez.
Festési technikák:
Danzome: szín és árnyékolás technikája, mellyel fokozatos átmenetet érnek el a szövet színében.
Shiborizome: ez az egyik legnépszerűbb technika, amikor a festés során összekötik, csomózzák, vagy csavarják az anyagot, így különböző mintázatok jönnek létre a szövet egy részén.
Murakumozome: ez a shiborizome variációja, amikor a teljes szöveten jelennek meg a minták.
Itajimeshibori: ez is egy shiborizome variáció, mely során fadarabok közé szorítják a szövetet, különböző geometriai mintákat létrehozva.
Bassen: sablonokat helyeznek a szövetre, és a megfelelő anyaggal körberajzolva jönnek létre minták, formák.
Roketsuzome: az egyik legnagyobb kihívást jelentő technika, mely során a kézművesek olvasztott viasszal rajzolnak a festett szövetre.
Forrás:
https://www.japan.travel/en/japan-magazine/exploring-the-origins-of-aizome-traditional-indigo-dyeing/
Képek:
By Udo Schröter – Own work, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=27856833
By USAG- Humphreys – https://www.flickr.com/photos/usaghumphreys/6249100218/, CC BY 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=76298228
By Photo by Evan Izer (Palladian) – Own work, CC BY-SA 2.5, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=681558
By Shisha-Tom – Own work, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=21154929
By Jyo81 (ja: User) – Own work, CC BY 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=13397003
