A „japán Hercules” legendája
Kintarō (金太郎) vagy más néven az „Aranyfiú”, a japán folklór népszerű alakja. Az emberfeletti erővel rendelkező gyermeket a legenda szerint egy yama-uba (山 姥 vagy 山 う ば, „hegyi boszorkány”) nevelt fel az Ashigara-hegyen. A fiú barátságot kötött a hegy állataival, később pedig elkapta és legyőzte a szörnyűséges Shuten-dōji-t (酒呑童子), a démonkirályt (az onik legfőbbikét) is, aki rettegésben tartotta a környéket.
Felnőve Minamoto no Yorimitsu szamurájvezér hűséges követőjévé vált Sakata no Kintoki (坂 田 金 時) néven.
A hegyi gyermek eredete
Számos történet mesél Kintarō gyermekkoráról. Az egyik változat szerint, saját anyja, Yaegiri hercegnő, egy Shiman-chōja nevű gazdag ember lánya nevelte fel Jizodo faluban, az Ashigara-hegy közelében.
Egy másik legenda szerint azonban édesanyja a mai Sakata városában, Yamagata prefektúrában hozta világra. Férje, egy Sakata nevű szamuráj és a nagybátyja közötti harcok miatt azonban menekülni kényszerült. Végül az Ashigara-hegy erdőiben telepedett le, hogy felnevelje fiát.
Egy alternatív verzióban Kintarō valódi anyja a vadonban hagyta a gyereket, vagy meghalt, és árva maradt, mígnem egy yama-uba vagy „hegyi boszorkány” rá nem talált és magához vette, hogy felnevelje. (ezen mese egyik változata szerint Kintarō-t anyja a vadonban nevelte, de döcögése miatt megjelenése miatt yama-uba-nak hívták az emberek).
A legenda legkedveltebb változatában a yama-uba Kintarō anyja volt, aki az Ashigara-hegy vörös sárkányától lett várandós a fiúval egy mennydörgés következtében.
Egy rendkívüli gyermek, aki még az állatok nyelvét is értette…
A legendák mindegyike egyetért abban, hogy kisgyermekként Kintarō aktív és megunhatatlan, kövér és vörös volt, csupán egy előkét viselt, rajta az „arany” (金) kandzsijával. Ezen felül csak egy csatabárdja (ono vagy masakari) volt. Állítólag vezetője volt a többi gyerekeknek, de egyes források szerint azonban nem voltak más gyerekek az erdőben – ezért barátai főleg a Kintoki és Ashigara hegy állatai voltak. Emellett elképesztően erős volt, képes volt a sziklákat darabokra zúzni, a fákat kitépni és törzseiket holmi gallyként meghajlítani. Állatbarátai hírnökként és segítőként szolgálták, és egyes legendák szerint a fiú még a nyelvüket is megtanulta. Számos legenda mesél Kintarō kalandjairól, a szörnyekkel és az onikkal (démonokkal) való harcról, a medve elnáspángolásáról egy szumó birkózásban és a helyi favágóknak nyújtott segítségéről.
Hétköznapi hős a legendákon túl?
Néprajzkutatók úgy tartják, hogy Kintarō egy valódi történelmi személy volt, Sakata no Kintoki (坂 田 金 時), a híres harcos, aki a Heian-korszakban élt, és valószínűleg a mai Minamiashigara városából, Kanagawa prefektúrából származott. Nevét Kintarō felnőttkorában változtatta Sakata no Kintoki-ra. A szamurájvezér Minamoto no Yorimitsu-val akkor találkozott, amikor az, áthaladt a Kintoki hegyen. Yorimitsu-t lenyűgözte Kintarō óriási ereje, ezért elvitte őt magával Kiotóba. A fiú ott harcművészetet tanulhatott, és a legyőzhetetlenségéről híres Yorimitsu Shitennō („négy bátor”) harcosainak egyike lett. Végül visszament anyjáért a hegyekbe, és őt is elhozta Kiotóba. Mint sok más híres harcos esetében, az ő legendája is halála után nőtte ki magát igazából.
Meglepő módon, Kintarō a XVII. és a XVIII. századi japán balladák (浄 瑠 璃 jōruri) és az ismert kabuki színjátszás jellegzetes karaktere volt. Gyakran Kaidōmaru néven jelent meg. A népi folklórban könnyen felismerhető számos vonása, például természetfölötti ereje, vörös színezete, a Mennydörgés istenének tulajdonított csatabárd (a fiú jellegzetes baltája) birtoklásának megjelenítésével. Az Ashigara-hegy vidéken élők számára Kintarō a Mennydörgés istenének megtestesülése, amely egyben bőséges szüreteket eredményez a néphagyomány szerint. A Kintarō tehát a Sakata nevű történelmi személyiség és egy helyi termékenységi isten kombinációja is egyben.
Modern hős Japánban?
Kintarō rendkívül népszerű figura Japánban, képe a szobroktól kezdve a mesekönyveken át, az animékig, a mangáktól az akciófigurákig mindenhol megtalálható. Legtöbbször egy apró földdarabon, előkével és egy szelíd medve társaságban ábrázolják. Gyakran előfordul, hogy egy hatalmas koi pontyot akar megfogni. Ez is mérhetetlen erejét hivatott kihangsúlyozni, hogy még egy ilyen teremtményt is képes legyőzni.
A Kintarō-ame nevű édesség az Edo korszak óta létezik, először Kansai régióban készítették. Az eredetileg használt motívumok Okame (vicces arcú nő) és Fukusuke (egy nagy fejű férfi) voltak, a jó szerencse szimbólumai. Állítólag egy tokiói cukorkagyártó a Meiji-korszak elején értesült az Okame cukorkáról, és új motívumként vette fel Kintarō-t, egyszerűen azért, mert az Ashigara-hegy (ahol Kintarō gyermekkorát töltötte) a Kantō régióban található. Az első Kintarō -ame-t létrehozó kézműves a Tokióban található Negishi kerületben lévő Kintaro-ame Honten üzlet második tulajdonosa volt.
Magáról az édességről úgy tartják: mindegy hogyan vágják henger alakúra a cukorkát, Kintarō arca megjelenik benne. Ha valakire azt mondják Kintarō-ame szerű, nem éppen kedves megnevezés, ugyanis annyit tesz, hogy az illető teljesen átlagos, nincs semmiféle jellegzetes arcvonás, ami megkülönböztetné másoktól.
A japán hagyomány szerint, az újszülött fiúk szobáját Kintarō babákkal díszítik Gyermeknapon (Kodomo no Hi, május 5.), hogy a gyermek olyan bátor és erős legyen, mint az Arany Fiú.
A népi hősnek szentelt szentély az Ashigara-hegy lábánál fekszik, Tokió közelében, Hakone területén. A közelben van egy óriási szikla, amelyet állítólag maga a fiú hős vágott félbe.
Kintaro ame
Írta: Ballagó Petra
Források:
https://www.japantimes.co.jp/culture/2000/03/18/arts/japanese-legends-sweetest-hero/
https://jref.com/articles/kintaro.317/
Kép Források:
ukiyo-e Oniwakamaru and the Giant Carp Fight Underwater by Utagawa Kuniyoshi, 1835, Brooklyn Museum https://www.wikiwand.com/en/Kintar%C5%8D
baba: https://www.wikiwand.com/en/Kintar%C5%8D
ukiyo e óriás ponty: https://www.wikiwand.com/en/Kintar%C5%8D
Kintaro ame: Asanagi, CC0, via Wikimedia Commons https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Kintaro-ame_2013-09-12.jpg
Kintaro, sumo bíró: https://ukiyo-e.org/image/bm/AN00587489_001_l Utagawa Kuniyoshi, Kintaro zukushi – Sumo no zu (金太郎尽相撲之圖) (The Complete Kintaro – The Sumo Bout)
Kintaro és a medve: pinterest.jp, https://www.pinterest.jp/pin/315181673903403476/
