A japánkertek csodája

Japánkerteket ma már szerte a világon találunk. A japánok alapvetően spirituális céllal alakították ki ezeket a helyeket: itt tudtak elcsendesedni, meditálni, jelen lenni. A nyugalom és a béke szigeteként jelennek meg ezek a kertek, amelyeket mi magunk is létrehozhatunk saját környezetünkben.

A japán kertépítészet története régre nyúlik vissza: egyes források szerint a 8., más források szerint az 5-6. századig. Valójában talán már az ősi sintó kegyhelyek (pl. Oomiwa-hegy) a mai japánkertek elődjének tekinthetők a torii kapukkal és a szentelt kötelekkel elkerített sziklákkal, fákkal. A japán tájkertészetet a 12. századtól művelik a kertészek. A korszak egyik legismertebb kertészeti könyve a Kertek Könyvek (Sakuteiki), amely legalább 10 féle kerttípust különböztetett meg. Később a kertészeti tankönyvek egyre több és több irányzatot írtak le, komplett szabályrendszerekkel kiegészítve.

Kölcsönvett táj (Sakkei)

Ebben a kerttípusban szinte csak cserjék és bokrok vannak, viszont az összhatást a kert mögött lévő táj (hegyek, erdők) teszi egésszé.

Teakert (Chaniwa)

A teakert a japán teaszertartáshoz kapcsolódik, és zen kertként funkcionál. A teakertek egyik alapvető része a teakunyhó, ahol a szertartást végzik. Ebben a típusú kertben minden úgy kerül kialakításra, hogy a teaszertartás maradjon a kert fókuszában. Ösvények, asszimetrikusan elhelyezett lépőkövek, hegyek erdeiből áttelepített fák és növények jellemzik.

Szárazkert (Hirasansui) vagy sziklakert (Karesansui)

Ezek a kertek leginkább az elmélyülést keresők számára jöttek létre. Itt nincs csobogó patak, virágok, sétányok – ezek ugyanis mind megzavarják a meditálót. Ebben a kerttípusban a kövek, kavicsok és a homok vagy murva szolgáltatja az alap elemeket. A tájkertészetben ellenkerteknek is hívják őket.

A japánok számára tulajdonképpen minden kertnek számít, ahová a természetben mennek. Igyekeznek a városokban és otthonaikban is megidézni a természetet. Ha valakinek nincs lehetősége kertet kialakítani, akkor például bonsait nevel – ami ugyanúgy kertnek minősül a japánok szemléletében.