Japán vagyok, de hódítani akarok (?)

#Hanami Challenge!

Közismert, hogy Japáné a világ egyik leggyorsabban öregedő társadalma. Külön szó is van erre: koreikashakai. Miközben 2014 óta magasabb a halálozások száma a születésekénél, az időskorúak aránya folyamatosan növekszik; a 60 évnél idősebbeké 33%, míg a 75 éveseké 11%.

randizás házasság japán társadalom problémák

Az egymást sűrűn váltó kormányok többféle módon is próbálják a fiatalokat a párkeresésre ösztönözni, például államilag támogatott társkereső szolgáltatást indítottak, pénzügyi és jogi kedvezmények nyújtásával ösztönzik a gyermekvállalást, stb.

Az évek során rengeteg felmérés készült a témában; az egyik ilyen a 20-as 30-as korosztályt kérdezte. A válaszadók 29%-a elárulta, hogy nem házas és kapcsolata sincs. Ennél is lelombozóbb, hogy ezen fiatalok 37,6%-át egyáltalán nem is érdekli a párkapcsolat.

Amikor az okokat firtatták, az elsődleges vélemény az volt, hogy a párkapcsolatokkal túl sok a baj. A válaszadók közel fele inkább önmagával akar foglalkozni, nem pedig a szerelem hajszolásával. 32%-uk a munkát, vagy a tanulást választotta a párkapcsolat helyett.

A japán Nemzeti Népességkutató Intézet 2011-es felmérése szerint a 18-34 év közötti férfiak 61%-a, a nőknek pedig a 49%-a soha nem élt párkapcsolatban, emellett mindkét nem közel fele még szűz volt. Nem érdekli őket sem a randizás, sem a szex (inkább taszítja őket és amúgy is tabutémának számít), a japán nem házas fiatalok közel 40%-a pedig azt mondta: nem is akarnak kapcsolatot. Egy 2016-os felmérés szerint a férfiak 69 százaléka, míg a nők 59 százaléka nem rendelkezik „romantikus partnerrel”.

A felmérésekből az is kiderült, hogy a japán fiatalok erősen frusztráltak, ha randizásról van szó. Sokan panaszkodnak arra, hogy nincs megfelelő hely, ahol más szinglivel találkozni tudnának. Noha a japánok nagyon sokat lógnak a különféle társkeresőkön (Japánban van a legtöbb társkereső oldal és app), ezeken az oldalakon is ritkán bontakoznak ki szerelmek. Ennek egyik oka az, hogy a nők elvárásai rendkívül magasak a férfiakkal szemben.

Fontos tudni, hogy a japán társadalom igen nagy hangsúlyt fektet a tanulmányokra, így a fiatalok akár az egyetemig sem kezdenek randizni. Gyakran a szülők sem nézik jó szemmel, ha egy fiatal a tanulmányai mellett (annak rovására) randizik valakivel, hiszen így veszélybe kerülhet a későbbi karrierje.

Az évek során oldódtak ugyan ezek a merev társadalmi szabályok, ám a randik jellemzően még mindig csoportos találkozóknak (goukon) indulnak, az egyedülállók többnyire baráti társaságokkal járnak el szórakozni, így a fiatalok ritkán maradnak kettesben egymással.

Ha sikerül megismerniük egy számukra szimpatikus embert, akkor megbeszélnek egy randevút, de még ha jól is sül el a randi, további nehézségekbe ütköznek, hiszen távol áll tőlük az érzelmek olyan fajta kimutatása, ami a nyugati ember számára magától értetődő és természetes, pl. ölelkezés az utcán, kéz megfogása, csókolózás. A japánoknál ez nem illendő, ehelyett meghagyják akkorra, amikor senki nem látja őket, pl. otthon.

A nyugati szokásokkal ellentétben a japánok a finom jeleket és a non-verbális kommunikációt részesítik előnyben, de sok pár meg sem kezdi a kapcsolatát addig, amíg nem vallanak egymásnak szerelmet (kokuhaku).

A japán kultúrában rendkívül fontos az is, mit gondolnak a szülők, így ha nekik valamiért nem szimpatikus a gyermekük választottja, akkor jellemzően a kapcsolatból sem lesz semmi.

Tegyük fel, hogy az ismerkedés és a randizás is sikeres, a kapcsolat komolyra fordul, a szülők is áldásukat adták rá. Ilyenkor gyakran eljegyzés, majd házasság (Renai-kekkon （恋愛結婚）– szerelem házasság) következik.

Régen gyakori volt az érdekházasság (omiai vagy miai-kekkon (見合い結婚), ahol a szülők határozták meg, ki lesz a felnőtt gyermekük felesége vagy férje), családi érdekek, üzleti kapcsolatok mentén születtek a frigyek, az érzelmek másodlagosak voltak, vagy egyáltalán nem is számítottak. Ugyanakkor máig él az a szokás, hogy olyan emberrel kötik össze az életüket, akivel már hosszú évek óta ismerik egymást. Ezzel időt és pénzt spórolnak, ráadásul a randizással járó felesleges köröktől is megszabadulnak.

Az új szokás (kusai zero nichikon, vagy magyarosan ejtve kuszai zero nicsikon) lényegében randevú nélküli házasságot jelent. A trendet sok híresség is követi, hiszen rengeteg embernek felel meg a gyors házasság, amit csak néhány heti, esetleg havi ismerkedés előz meg.

Az új és rég szokás is azt mutatja tehát, hogy a japánoknak elsősorban a randevúzással van problémájuk, nem a házassággal, ami továbbra is nagyon fontos szerepet játszik az életükben.

Egy 2009-ben publikált felmérés szerint az élettársi kapcsolatok száma is gyorsan nő, noha általában viszonylag rövid ideig tartanak, és majdnem ugyanolyan valószínűséggel bomlanak fel, mint a megkötött házasságok; az elmúlt húsz-huszonöt évben a japán házasságok nagyjából egyharmada ért véget.

A hagyományos japán társadalom átalakulását egyebek mellett a gazdasági lehetőségek növekedésével is magyarázzák a szakértők; a nők iskolázottsága, fogyasztási törekvései, egyéni kiteljesedési, önrendelkezési lehetőségei növekednek, míg a férfiak hasonló kilátásai csökkennek.

A tradicionális családi viselkedéssel, például a késői házasságkötéssel és az anyák munkavállalásával szembeni hozzáállás is jóval elfogadóbbá vált. Érdekesség, hogy ezek a változások viszonylag gyorsan, rövid idő alatt zajlottak le.

Mindezek ellenére azonban folyamatosan nő azok száma, akik teljes mértékben – és szándékosan – kizárják az intimitást az életükből. Ők vagy maradnak a szüleikkel, vagy egyedül élnek és a virtuális valóságba menekülnek; egy hosszú munkanap után animéket néznek, mangákat olvasnak, esetleg videójátékokkal, kareokézással múlatják az idejüket. És nem csak a férfiak, de a nők is, akik sokszor annyira fáradtak a munka miatt, hogy randizásra és társkeresésre már nem marad energiájuk.

”– Miért vesztegessünk időt arra, hogy idegenekkel randevúzunk, amikor otthon, pizsamában nézhetjük a kedvenc sorozatainkat?” – teszik fel sokan a kérdést.

Mindez azt vonja maga után, hogy hiába a magas életszínvonal, a várható hosszú élettartam, a világ harmadik legerősebb gazdasága aggasztó demográfiai válságnak néz elébe, népessége pedig a jelenleg közel 130 millióról néhány évtized múlva akár 90 millióra is csökkenhet. A helyzetet nem segíti az sem, hogy – szemben más országokkal – a bevándorlás nem oldja meg a problémát, hiszen a japán társadalom, minden fejlődése és a begyűrűző nyugati hatások ellenére is inkább zárt, a nyelvet megtanulni elég nehéz egy külföldinek (gaijin), akikkel szemben az évtizedes, évszázados kulturális beidegződések miatt még mindig erős a bizalmatlanság.