A Bōsō-félsziget délkeleti partja mentén fekvő Kamogawa (鴨川市) egy kisváros Japánban, Chiba prefektúrában. A lenyűgöző tengerparti tájáról, történelmi jelentőségéről és élénk halászati iparágáról ismert Kamogawa a hagyomány és a modernitás tökéletes keverékét kínálja.
Számomra amúgy egy különleges helyszín, ugyanis ide jártam egyetemre Josai International University és a Budapesti Gazdasági Egyetem cserediákjaként.
A „Kamogawa” név két kanji karakterből áll: „kamo” (鴨), jelentése „kacsa”, és „kawa” (川), jelentése „folyó”. Ez tükrözi a régió természethez fűződő kapcsolatát, a Csendes-óceánba ömlő folyóival és bőséges vadvilágával.
Földrajz és éghajlat
Kamogawa területe 191,14 négyzetkilométer, és körülbelül 31 722 lakosnak ad otthont (2020 decemberében). Körülbelül 50 km-re délre fekszik Chiba városától és 85 km-re Tokiótól, így kényelmes kiruccanás a nagyvárosi élettől.
A város változatos tájakkal büszkélkedhet, beleértve az Atago-hegyet, a Chiba prefektúra legmagasabb csúcsát 408,2 méter magasan, és a Kiyosumi-hegyet, ahol a történelmi Seichō-ji templom található. A 22,25 km hosszú Kamo folyó a Csendes-óceánba ömlik, gazdagítva a helyi ökoszisztémát.
Kamogawa nedves szubtrópusi klímáját tapasztalja, amelyet meleg nyár és enyhe tél jellemez. Az éves középhőmérséklet 15,5°C, a legmelegebb hónap augusztus (26,0°C), a leghidegebb pedig január (5,9°C). A szeptember a legcsapadékosabb hónap (ezt alá is tudom támasztani), éves szinten 1833 mm csapadék esik.
Bepillantás Kamogawa történetébe
Ősi gyökerek és szamuráj korszak
Kamogawa története az ősi Awa tartományba nyúlik vissza, olyan figyelemre méltó személyiségekkel, mint Nichiren (1222–1282), a Nichiren buddhizmus megalapítója, aki a Kominato kerületben született. Szülőhelyét a Tanjō-ji templomban tisztelik.
Az Edo-korszakban Kamogavát közvetlenül a Tokugawa sógunátus irányította, egyes részeit pedig különféle feudális urak irányították. A régióban volt a rövid életű Tōjō Domain (1638-1690) és a Hanabusa Domain is a Bakumatsu időszakban.
Modern fejlesztések
Kamogawa a Meiji-korszakban kihívásokkal szembesült, köztük egy súlyos kolerajárvánnyal 1877-ben. 1927-re az Awa-Kamogawa állomás kulcsfontosságú közlekedési csomóponttá vált, amely összeköti a Sotobō és Uchibō vasútvonalakat.
A második világháború alatt a város az Egyesült Államok légibombázásaitól szenvedett, majd az amerikai csapatok elfoglalták. A háborút követően a földterület és a gazdasági reformok segítettek Kamogawa turisztikai célponttá fejlődni, különösen azután, hogy partvonalának egyes részeit 1958-ban Minami Bōsō kvázi nemzeti parkként jelölték ki.
Kamogawa hivatalosan 1971. március 31-én vált várossá, majd 2005-ben egyesült Amatsukominatoval, kiterjesztve területét.
Gazdaság: halászat, mezőgazdaság és turizmus
Kamogawa Dél-Chiba kulcsfontosságú kereskedelmi központja, gazdaságát a halászat, a mezőgazdaság és a turizmus vezérli. A városnak öt aktív halászkikötője van, amelyek szardínia- és makrélatermeléséről ismertek. A rizstermesztés és a virágkertészet is jelentős szerepet játszik a helyi mezőgazdaságban.
A turizmus növekvő ágazat, amely ide vonzza a látogatókat:
Kamogawa Seaworld, egy híres tengeri park delfin- és orka show-kkal. Ide elvi okokból nem mentem el, de tudom, hogy sok turistát vonzanak évről évre.
A festői strandok a Csendes-óceán partján, tökéletesek a szörfösöknek és a strandolóknak. Talán az egyik legjobb része a városnak, ha nem a legjobb.
Futomi Flower Center, egy botanikai látványosság, amely szezonális virágzást mutat be. Ez utóbbi szerintem nem olyan jelentős, de ízlések és pofonok.
