Az azonos gondolkodással, vallással, biológiai jellemzőkkel, külső és belső jegyekkel rendelkezők mindig is különböző embercsoportokba tömörültek, mely csoportok voltak hivatottak kollektíven képviselni a valamilyen módon hasonló embereket. A közösségi hovatartozást több eszközzel is ki lehetett fejezni, az egyik ilyen a címerek elterjedése volt.
Címernek eredetileg azokat a jelvényeket nevezhetjük, amelyek pajzson viselt, meghatározott szabályok által szerkesztett szimbólumok voltak. Pajzs alakú rajzolat nélkül eredetileg a különféle emblémák nem voltak címernek nevezhetőek. Ugyanakkor több különböző területen is használnak pajzs rajzolat nélküli jelképeket egy ország, család, nagyobb intézmény stb. identifikálására, így mára már ezekre is kiterjedt a címer szó értelmezése. Ebbe a csoportba tartoznak azok az ázsiai országok is, amelyek nem rendelkeznek heraldikai tradíciókkal, ilyen például Japán is.
Japán Császári család családi címere
Japánban a címerek között is többfélét különböztetünk meg. A Mon, valamint Monshou, Mondokoro és a Kamon mind japán emblémák, melyek a család, illetve különböző intézmények vagy üzleti kapcsolatok, viszonyok azonosítására szolgálnak. Míg ezek között a Mon egy átfogóbb kifejezésként szolgál minden ilyen emblémára, addig ezen belül a Kamon és Mondokoro kifejezetten egy adott család azonosításához használt címerekre utal.
Ezek hasonlatosak az európai heraldikai hagyomány jelvényeihez, amelyeket a fontosabb családok identifikálásához használnak, tehát nevezhetőek címernek. A Mon emblémákon belül is, most a hagyományos családi címerről, vagyis a Kamonról lesz szó.
Kezdetekben a különféle jelképek a ruhák mintázatát képezték, így különböztették meg egy adott klán vagy szervezet tagjait egymástól. A XII. századra források jelzik, hogy ezeket a jelvényeket csatákban is alkalmazták, ezzel jelezve a hovatartozást. A jelvények a hadsereg ruháitól kezdve láthatóak voltak a sátrakon, zászlókon és fegyvereken is.
Az európai kultúrához hasonlóan a Kamon eleinte csak arisztokrata családok azonosító eszköze volt. A japán hagyományos öltözék, a kimono is rendelkezett általában a viselőjének családi címerével. A kezdeti időben írástudatlan társadalomban hasznos és sokat mondó szimbólumokként tettek szolgálatot a hordozóiknak. Mutathatták az adott családok rangját, társadalmi státuszát, ezáltal elismeréshez juttatva a címerek viselőit. A Kamon rendszerének alapján később kereskedők, kézművesek, templomok és szentélyek, színházi csoportok és a yakuza is elkezdte használni. Akiknek nem volt saját családi címere, gyakran használták a védőszentjük, vagy ha tagjai voltak egy nagyobb szervezetnek, szervezetük jelvényeit. Olyankor amikor ezek egyike sem volt elérhető, mint például a kereskedők vagy kézművesek esetében, nem volt szokatlan, hogy az üzletek és üzlettulajdonosok maguk fejlesztették ki és adták tovább később címereiket.
A Kamon szerves része lett nagyon sok tradícionális japán művészetnek. Ilyenek voltak például a különböző kardforgató és harcművészeti iskolák, valamint színházak emblémái is. Ezek sokszor az alapító család címerét vették fel és örökítették át a létrehozott intézményre, ezzel emlékezve és tiszteletet kifejezve az alapítók felé.
Egy rövid történet az egyik kardforgató iskola címerének kialakulásáról:
„A Hokushin Ittou-Ryuu iskola legjelentősebb Kamonja a Chiba család Tsuki ni Hoshi címere (Hold és Csillag címer), amit körülbelül 1000 éve használnak. A legenda szerint azután kezdték használni ezt a címert, miután egy számukra vesztésre álló csatában egy égből lehulló meteor porrá zúzta az ellenséget. Ezt a jelet Myouken-Bosatsu-nak tulajdonították, aki egy Buddhista istenség. Ezt az istenséget az északi-sarkcsillag, Polaris jelképezi. Myouken-Bosatsu ilyen jellegű támogatása után a Chiba család adoptálta a Tsuki ni Hoshi Kamont, mint családi címerüket. Ettől fogva Myouken-Bosatsu lett a Chiba család és hűbéreseik őrző istensége is. A később megalapított Dojo (edzőterem) nevében is rejti a legendát. A Hokushin szó egy régebbi kifejezése a Hokkyokusei, azaz északi-sarkcsillag szónak, ami a Kamonban a növekvő hold két vége között megjelenő kör jelképez.”
Aichi prefektúra kamonja
Fukuoka kamonja
A széleskörű elterjedésnek köszönhetően a Mon emblémák használatát később kénytelenek voltak szabályozni. A magas rangú családok és klánok, illetve a japán uralkodó család Mályvarózsa, és a császár Krizantém címerét jogilag védetté tették az illetéktelen felhasználástól, ugyanis nem tartották helyénvalónak, hogy többen is használjanak egy Mon emblémát. Kifejezetten tiszteletlenségnek és sértőnek számított, ha egy alacsonyabb rangú személy hasonló Kamonnal rendelkezett, mint egy magasabb rangú, így az alacsonyabb rangúak gyakran címereik megváltoztatására kényszerültek. Időnként arra is volt példa, ha egy kisebb klán beolvadt egy nagyobba, akkor a nagyobb klán jutalomként odaadományozta címerét. Ezt hatalmas megtiszteltetésnek tekintették, így lehetetlenség volt visszautasítani, ezáltal a kisebb klán eredeti címere és a megkapott címer sokszor egybeolvadt egymással.
Minamoto család kamonja
A címerek kinézetét illetően nem voltak meghatározott szabályok, de általában egy kör vagy szabályos sokszög alakból álltak, belsejükben pedig valamilyen növényi, állati, ember alkotta, természeti vagy égi jelkép volt. Emellett a vallási szimbólumokat, geometriai formákat és a kanjikat is gyakran használták. Színüket tekintve a címerek lényegében fekete-fehérek, az esetlegesen jelen lévő egyéb színek nem képezik a formatervezés és jelentéstöbblet részét. Összességében bármilyen színben megalkothatóak voltak.
Tokugawa klán kamonja
Toyotomi klán kamonja
Napjainkra gyakorlatilag már minden család rendelkezik valamilyen címerrel. Ezek szerepe persze idővel változott, de segítségükkel több évszázaddal visszamenőleg visszakutathatóak a családi gyökerek. Amelyik család pedig nem rendelkezik Kamonnal vagy újat szeretne létrehozni, rengeteg tervező, vállalkozó, rituális mesterek és vallási segítők is útmutatást nyújtanak a megfelelő címer megtalálásához.
Forrás: wikipedia
Képek forrása: wikipedia, pinterest
