Az Ishikawa prefektúrában található Kanazawa városában több mint 400 éves hagyományokra tekint vissza az aranylevél előállítás és annak hagyományos technikái. Ma a Japánban gyártott összes aranylemez több mint 98%-át a Kanazawában készül.
A lemezarany arany és nagyon kis mennyiségű ezüst vagy réz ötvözete, amelyet vékonyra nyújtanak, hogy aztán azt megmunkálják. Japánban már az ókor óta díszítik az épületeket és a buddhista szobrokat, valamint a háztartási bútorokat és kiegészítőket aranylemezzel. Számos történelmi épületen, például az Iwate prefektúrában található Chuson-ji templomban található Konjikido (aranycsarnok), a kiotói Kinkaku-ji templomban és a Tochigi prefektúrában található Nikkóban található Yomeimon kapun is használtak aranylevelet.
Az Edo-korszakban (a 17. század elejétől a 19. század közepéig) a mai Kanazawa városa a Kaga-klán, Japán akkori legnagyobb klánjának városa volt. A Kaga-klán feudális urainak egymást követő nemzedékei ösztönözték a hagyományos kézművesség fejlesztését, és más fontos kézműves mesterségek, többek között a szövetfestésre és a kerámia előállítására fordítottak energiát. Az aranylevélgyártás Kanazawa városának központjában alakult ki, és ezek a hagyományos technikák 400 éven át öröklődtek.
Kanazawa és az arany közötti kapcsolat mélyen gyökerezik és szinte összeforrt a történelemmel. Maga a nevének a jelentése is „Kanazawa”, azaz „arany mocsara” nevet azért kapta ez a terület, mert a városon keresztülfolyó Saigawa folyóból aranyrészecskéket gyűjtöttek. Még az Edo-korszakban is, amikor a Tokugawa-sógunátus az aranylemezgyártást Edóra, azaz a mai Tokióra és Kiotóra korlátozta, titokban, szünet nélkül folytatódott Kanazawában is.
A lemezek tulajdonképpen egy kis mennyiségű ezüstöt vagy rezet tartalmazó ötvözet, amelyet hengerrel vékonyra nyújtanak, és a hagyományos technikákat átvevő aranylevél-kézműves vágja ki. A levelet ezután papír közé helyezik, és vékonyra verik.
A kanazawai aranylemez úgy készül, hogy egy gramm aranyat egy négyzetméteresre (100 cm x 100 cm) ütögetnek és nyújtanak, és a vastagsága mindössze egy tízezred milliméter. Ebből az egy gramm aranyból körülbelül 50 lapnyi lemezaranyat lehet előállítani.
Entsukénak nevezik, ha az aranylemezt egy speciális japán washi papírra helyezik és úgy lehet megvásárolni. Ennél általában egy kis rész mindegyik oldalán a papíron kimarad. Ez egy több mint 400 éve alkalmazott hagyományos technika. Először a hengerművel lapokká nyújtott aranyat 5 cm-es négyzetekre vágják. Ezután az egyes négyzeteket rétegesen japán washi-papír közé helyezik és géppel addig ütögetik, amíg egy ezredmilliméter vastagságú nem lesz, és szétterül a papírnégyzetek egészén. Az arany felülete többszöri ütögetés után simává és könnyen kezelhetővé válik, majd a levélből egyforma, 20 cm-es négyzeteket készítenek. A levelet ezután tovább vágják kisebb-nagyobb négyzetekre és téglalapokra, és a munkát addig folytatják, amíg a levél vastagsága el nem éri az egy tízezred millimétert. Az így készült aranylemezt egy speciális bambuszszerszámmal gondosan, laponként egyenként vágják le.
Ahhoz, hogy valaki aranylemez-kézműves legyen, nagy szakértelemmel kell rendelkeznie, ügyesen kell a lapokat a papírlapok közé helyezni, az aranylevelet gondosan, többször megütögetni, majd a forró levelet apró adagokra osztva lehűteni. Ez az egyedülállóan kanazawai aranylevél-készítési módszer 2020-ban felkerült az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára, mint „Japán faépítészetének megőrzését és továbbadását szolgáló hagyományos készségek, technikák és tudás”.
Kanazawábant minden szükséges feltétel adott, beleértve a rendkívül párás éghajlatot, amely csökkenti a statikus elektromossági erőforrásokat. Az 1960-as évek óta új, hatékonyabb technikákat vezettek be, de a hagyományos entsuke technikával készült aranylevélnek még mindig különlegesnek számítanak.
Ma Japánban a kulturális javak restaurálásához használt aranylemez szinte mindig Kanazawából származik. Az utóbbi években az aranylevél felhasználása széleskörűen elterjedt, beleértve a belső és külső dekorációt, a mindennapi használati tárgyakat, a kiegészítőket, valamint az élelmiszereket és italokat, és a külföldi kereslet is egyre nagyobb.
Források:
Photo Courtesy: Takishima Yoji
