Kūkai – Kobo Daishi élete és munkássága
Talán sokan nem tudják, de Kobo Daishit (jelentése: A nagymester, aki a Dharmát terjesztette) csupán halála után nevezték el így, valójában Saeki no Mao néven született, majd életében Kūkaiként ismerték. Buddhista szerzetes, kalligráfus és költő volt, aki létrehozta a buddhizmus ezoterikus shingon iskoláját. Számos legenda fűződik a nevéhez, az egyikben például hozzá kötik a kana írás létrejöttét, illetve az Iroha költeményt is.
Gyermekkoráról keveset tudni, ami biztos, hogy Shikoku szigetén született arisztokrata családban (Saeki család, az ősi Ōtomo család egyik ágához tartozik). 15 éves korában kezdett el kínai klasszikusokat tanulmányozni. 791 körül Narába ment tanulni az államigazgatási egyetemre (Daigakuryō), ahol valószínűsíthető, hogy kiábrándult a konfucianista tanokból, és inkább a buddhizmus felé fordult az érdeklődése. 22 éves volt, amikor először nyert betekintést a buddhista gyakorlatokba, majd 24 évesen adta ki első irodalmi művét, a Sangō Shiikit.
Ebben az időszakban szinte csak magánúton lehetett a buddhista vallást gyakorolni, mivel a kormány szigorúan szabályozta ezt, így Kūkai is törvényen kívülinek számított. Azonban ez nem akadályozta meg őt abban, hogy továbbra is templomról templomra járva hirdesse a buddhista tanokat.
804-ben Kūkait is meghívták egy Kínába tartó expedícióra, melyet a japán kormány támogatott. Itt a Ximing Templomban kezdte meg a kínai buddhizmus tanulmányozását és a szanszkrit nyelv tanulását. 805-ben találkozott a Huigō nevű szerzetessel, akin keresztül a buddhizmus ezoterikus ágát ismerte meg – ezt a tudást vitte magával vissza Japánba.
Miután 806-ban visszatért a szigetországba, már mestere volt az ezoterikus buddhizmusnak, emellett számos Japánban még addig nem ismert szöveget mutatott be. Kūkai benyújtott egy petíciót is az akkori császárhoz, hogy ismerjék el az új buddhista irányzatot is a meglévő mellett. Erre csupán 809-ben kapott hivatalos választ, amikor a kiöregedett Heizei császár helyébe Saga császár lépett, aki nagy támogatója lett Kūkainak. 810-ben a Todai-ji adminisztratív vezetőjének választották, és tulajdonképpen ekkortájt vált ismertté a nép körében. Több templom létrejöttében is szerepet játszott, ilyen például a Tou-ji (Nara) vagy a Zenpuku-ji (Edo).
A Kōya hegyet választotta magának mint szent helyet, ahová elvonulásait szervezhette. Utolsó éveit itt is élte le. Habár a legenda szerint Kūkai valójában nem halt meg, hanem egyfajta meditatív transz állapotba került, és továbbra is a Kouya hegyen él.
Több filmet is készítettek már Kūkai életéről:
– Kūkai(1984) Sato Junya rendezésében
– Mandala (1991): kínai-japán koprodukció
– A démon macska legendája (2017): fantasy film
Forrás:
https://en.wikipedia.org/wiki/K%C5%ABkai
A kezdő kép Hokusai munkája, amelyben Kukai kivédi mantráival a démon támadását
