A meghajlásnak számos jelentése van Japánban. Ezeknek megfelelően más – más szögben történik a mozdulat.
A meghajlás szokása a buddhizmussal együtt érkezhetett Japánba. Eredetileg mindössze a rangbeli különbségek szemléltetéseként szolgált. Azonban az idő múlásával számos más szerepet is kapott a meghajlás.
A modern Japánban meghajolnak köszöntéskor, elköszönéskor, egy óra, vagy ceremónia kezdetekor, mikor köszönetet mondanak, vagy éppen bocsánatot kérnek, ha gratulálnak valakinek és, mikor szívességet kérnek a másik féltől.
A meghajlás kétféle testhelyzetben történhet, ülve, vagy állva. Az ülő pozícióban történő meghajlás, az úgynevezett seiza (正座) teaszertartások és temetések alkalmával a leggyakoribb. Az állva történő meghajlást seiritsunak (正立) nevezik. Mindkét pozícióban ügyelni kell a testtartásra, amely férfiak és nők esetén különbözik.
Mikor a meghajlásról van szó, fontos figyelnünk arra, hogy egyenes legyen a hátunk. A légzés is nagyon fontos. Lélegezzünk be, amikor meghajlunk, fújjuk ki a levegőt, amíg tartjuk a meghajlást, majd ismét be, ahogyan visszaegyenesedünk.
A család és a barátok körében azonban nincs szükség a teljes meghajlásra. Ilyenkor a fej megdöntése is elég.
Beszéljünk most a meghajlás szögének jelentőségéről. Ennek megfelelően több típust különböztetünk meg:
Eshaku (会釈): ez a 15° – os szög az üdvözlést szolgálja, amelyet egyenlő üzleti partnerekkel, kollégákkal, barátokkal szemben alkalmaznak.
Senrei (浅礼): 30° – os dőlésszögben történik, ez kizárólag ülő helyzetben történhet, és például hála és tisztelet kifejezésekor használják.
Futsuurei (普通礼), vagy keirei (敬礼): ez a 30 – 45°- os dőlésszög a tisztelet megadásának formája a magasabb rangú emberek, például a főnökünk felé.
Saikeirei (最敬礼): a 45 – 70° – os szögben történő meghajlás a megbánás jele, drámai bocsánatkéréskor gyakori.
