Volt egy Sonjō nevű solymász és vadász, aki Mutsu tartomány Tamura-no-Gō nevű kerületében élt. Egy nap kiment vadászni, de nem talált vadat. Hazafelé menet, egy Akanuma nevű helyen észrevett egy pár oshidorit (mandarin réce), akik együtt úsznak egy folyóban, amelyen éppen át akart kelni. Oshidorit megölni nem szabad, tartja a legenda. Mivel Sonjō történetesen nagyon éhes volt, rálőtt a párra. Nyílja átszúrta a hímet: a nőstény a távolabbi part zúgói közé szökött, és eltűnt. Sonjō hazavitte az elhullott madarat, és megette.
Azon az éjszakán szomorú álmot álmodott. Úgy tűnt neki, hogy egy gyönyörű nő jött be a szobájába, megállt a párnája mellett, és sírni kezdett. Olyan keservesen sírt, hogy Sonjō úgy érezte, mintha a szíve szakadna ki, miközben hallgatta. Az asszony álmában így kiáltott neki: „Miért ölted meg? – miben volt a bűnös?… Akanumában olyan boldogok voltunk együtt, – és te megölted!… Mit ártott neked valaha? Tudod egyáltalán, mit tettél? – ó! tudod, milyen kegyetlen, micsoda gonoszságot követtél el?… Engem is megöltél, – mert nem fogok a férjem nélkül élni!… Csak azért jöttem, hogy elmondjam. Hangosan sírt, olyan keservesen, hogy sírásának hangja a hallgató csontjainak velőjébe fúródott.
Hangos zokogását a következő szavakkal zárta: „Ó, nem tudod, nem tudod, mit tettél! De holnap, amikor elmész Akanumába, látni fogod, meglátod…” Ezt mondta, majd elment.
Amikor Sonjō reggel felébredt, ez az álom olyan élénken maradt az elméjében, hogy nagyon megzavarta. Eszébe jutottak a szavak: „De holnap, amikor Akanumába mész, látni fogod, meglátod.” És elhatározta, hogy azonnal odamegy, hogy megtudja, többet jelentett-e az álma, mint csupán egy álom.
Így hát Akanumába ment; és ott, amikor a folyóparthoz ért, meglátta az oshidori nőstényt, amint egyedül úszik. Ugyanebben a pillanatban a madár észrevette Sonjōt; de ahelyett, hogy megpróbált volna menekülni, egyenesen felé úszott, és közben furcsán mereven nézett rá. Aztán a csőrével hirtelen felszakította saját testét, és a vadász szeme láttára halt meg…
Sonjō. Akit mélyen felzaklatta a történet, leborotválta a fejét, és pap lett.
Utsunomiyaban, Tochigiben egy Kamakura-kori történet kering és van egy emlékhely, amelyet az oshidori párnak állítottak, oshidorizuka おしどり塚 / 鴛鴦塚 Oshidori Zuka néven. Az emléktábla egy hasonló történetet mesél el kis változtatással: a vadász, miután megölte a hímet, levágta a fejét és csak a testét vitte magával, a fejét ott hagyta. Másnap, amikor visszatért, ismét éhesen lelőtte a nőstényt is, akit amikor felemelt, a szárnyai alatt találta az előző nap elejtett hím fejét. Ez annyira megindította a vadászt, hogy emlék helyét épített nekik.
A pompás tollazatú mandarinréce, azaz az Oshidori (鴛鴦) Japán szerte ismert szimbólum. Dekorációs elemként számos helyen megjelenik, kezdve a ruházaton, textileken (furishiki), legyezőkön, lakás dekorációs tárgyakon át képekig, kis szobrokig vagy akár a díszes ajtókig.
Japánban úgy tartják, a mandarinréce pár az erős és tartós kapcsolat jelképezi, mivel egy életre választ pár magának. Ha az egyik elpusztul, rövid idő múlva elpusztul a másik is.
Gyakran ajándékoznak esküvőkre mandarinréce párt ábrázoló tárgyat vagy szobrot, vagy akár az ajándékot magát mandarinrécével díszített csomagolásban, furoshikiben adják át. Ennek üzenete, a boldogság, összetartozás és erős házasság kívánsága a megajándékozottnak.
Forrás:
Kwaidan: Stories and Studies of Strange Things By Lafcadio Hearn
https://heianperiodjapan.blogspot.com/2019/07/oshidori-mandarin-duck-legends.html
