Saicho – a Tendai buddhizmus iskolájának alapítója

Saichō japán buddhista szerzetes volt, Ōmiban született 767-ben Hirono néven. Valószínűleg rendelkezett kínai felmenőkkel, de erre hivatalos bizonyítékok nincsenek (a területen, ahol gyermekkorát töltötte, sok kínai bevándorló élt).

13 évesen Gyōhyō tanítványa lett, 14 éves korában pedig szerzetes növendékként megkapta a Saichō nevet. Mestere kínai szerzetes volt, aki a Tiantai iskolától érkezett. Magával hozta a Chan buddhizmus és a Huayan tanításait, illetve a Brahmajala szútra tanait.
Saichō 20 éves korára sajátította el a szerzetesi tanokat a Todai-ji templomban, ekkor vált teljesen felszentelt szerzetessé. Egy időre a Hiei-hegyre vonult vissza, majd ezután megírta a Ganmont, vagyis saját imáját. Neki köszönhető a buddhista szerzetesi közösség kialakulása a Hiei-hegyen, ahol később megépült az Enryaku-ji templom.

A Takaosan-ji templomba is hívták, hogy buddhista tanokat oktasson, ekkor kezdett ismertté válni a neve országszerte. Ennek apropóján Kanmu császár is meghívta a palotába, hogy tanítson. A császár jóvoltából utazhatott Kínába is, ahonnan új buddhista szövegeket kellett Japánba hoznia, illetve a Tiantai iskolában folytatta tanulmányait.

Hónapokat töltött azzal, hogy a buddhista szövegeket másolta, még azokat is, amelyek már léteztek Japánban – szeretett volna egy jobb verziójú szöveget, mert a japán szövegeket hiányosnak találta.

Miután hazatért Japánba, megalapította a Tendai iskolát, amelynek fókuszában a Lótusz szútra állt.

Forrás:

https://en.wikipedia.org/wiki/Saich%C5%8D