A Shīsā (シーサー) az okinawai folklórból származó yōkai, amely úgy néz ki, mint egy kutya és egy oroszlán keresztezése. Nem nehéz észrevenni Okinawa szerte a sok Shīsā -t, amely a háztetőket, vagy éppen a házak bejáratait őrzik. A megjelenésükkel kapcsolatban nincsenek igazán szabályok, hiszen a nagy szobroktól a kis figurákig, a hagyományostól a modernig sokféle színnel megtalálhatóak.
Bár nagyon hasonlítanak a japán komainuhoz, van néhány figyelemre méltó különbség. A shīsā Okinawában őshonos, így csak a Ryūkyū-szigeteken és Japán legdélibb szigetein találhatók meg. A shīsā-k kisebbek és kutyaszerűbbek, mint japán (közepes méretű kutya-oroszlán hibridek) és kínai (nagy és nagyon oroszlánszerű) unokatestvéreik.
Az oroszlánkutyákat a kelet-ázsiai szobrászat általában védőistenségként ábrázolja. A komainu és a shīsā szinte mindig párban találhatók meg, de gyakran előfordul, hogy magányos shīsák ülnek az általuk őrzött házak tetején. A kínai shishi-t általában birodalmi őrzőként, a japán komainu-t szentélyőrként, a ryūkyūi shīsā-t pedig ház- vagy falu védelmezőként használják a háztetőkön, a falvak kapuikon, a kastélyokon vagy a sírhelyeken.
Védelem a gonosz ellen
A Shīsā-t a szentélyek őrzőjeként is ábrázolják, mert úgy gondolják, hogy a lény elűzi a gonosz szellemeket. Szinte mindig párban látni őket. Ezt a felfogást az itt élők valószínűleg Japánból vették át, miután a Ryūkyū -szigeteket meghódították.
A férfi és női egyedeket „a” és „un” néven ismerik. A nemek között azonban kinézet béli különbség is van. A legtöbb ábrázoláson a jobb oldali, nyitott szájú shīsā a hím, szerencsét és gazdag jövőt hív be, míg a bal, a zárt szájú shīsā a nőstény, védi a falut a természeti katasztrófáktól és a gonosz szellemektől.
Más ábrázolásokon a tátott szájú shīsā a nőstény, a zárt szájú shīsā pedig a hím. Egyesek úgy hiszik, hogy amelyik tátott szájjal van, az a hím, és elriasztja a gonoszt, mások viszont azt mondják, hogy be van zárva a szája, hogy távol tartsa a gonosz szellemeket az otthonoktól. A tátott szájú nőstény másokkal osztja meg a szerencsét, míg a csukott szájú verzió a házban tartja a szerencsét.
Bármelyiket verzió is helyes, egy biztos: a férfi egyed a ház heves védelmezője, a női párja pedig a jóság védelméhez és annak megosztásához társul.
A Shīsā egyébként nagyon közeli rokona a koma inunak, és ugyanaz az ősük: a kínai birodalmi őrzőoroszlán. Míg a koma inu Koreán keresztül érkezett Japán szárazföldi részére, a shīsā közvetlenül Kínából érkezett a Ryūkyū -szigetekre, mielőtt Okinawa Japán része lett volna.
Sok népmese szól a Shīsā-ról. Az egyik így szól:
Történt egyszer, hogy egy kínai megbízott egy Shīsā szobrot adott Ryūkyū királyának. Akkoriban, a Nahai öblölben lévő Madanbashi falut gyakran tartotta rettegésben egy szörnyű tengeri sárkány, amely egész falvakat irtott ki, és mindent összetört, ami az útjába került. Egy napon, amikor a király elment a faluba, megjelent a sárkány. Az összes falubeli rémülten menekült. Aztán a helyi Noro (papnő) eszébe jutott egy nem sok nappal ezelőtti álma. Üzenetet adott egy Chiga nevű fiúnak, hogy a királynak a tengerparton kell állnia a Shīsā szoborral, és a tengeri sárkány felé kell felmutatnia. A király ki is ment a tengerpartra, és amikor feltartotta a Shīsā-t, mennydörgés rázta meg az egész falut úgy, hogy még a sárkány is megijedt tőle. Egyszer csak egy hatalmas szikla zuhant le az égből, és ráesett a sárkány farkára, hogy a szörny nem is tudott többé megmozdulni. Ott pusztult végül el, a testét pedig fokozatosan benőtték a fák és a cserjék.
Ma is ott fekszik a „Gana-mui erdőben” a Naha Ohashi híd közelében, ahol a falubeliek egy nagy kő shīsā-t is építettek, hogy megvédje őket, ha a sárkány egyszer újra életre kelne.
Ballagó Petra
Források:
