A japán nyelvnek van egy tiszteleti nyelvrendszere, amelyet keigonak neveznek. A tiszteleti nyelv használata sok társas helyzetben kötelező. Ez jelzi ugyanis a társadalmi vagy a rangbeli különbségeket. A keigo saját speciális szókinccsel és nyelvtani formákkal rendelkezik.
A tiszteleti nyelv formái
A tiszteleti nyelv gyakran hosszabb formával rendelkezik, mint a közvetlenebb beszéd.
A keigot három fő kategóriába sorolhatjuk: udvarias nyelv (teineigo), tiszteletteljes nyelv (sonkeigo) és alázatos nyelv (kenjōgo), ez utóbbit szerény kifejezésként is fordítják.
Ha a nyelvtant nézzük, akkor az első verziót általában akkor használják, ha valakihez beszélnek, az utolsó kettőt pedig akkor, amikor valakiről beszélnek. Minden beszédtípusnak megvan a maga szókincse és igevégződése.
Teineigo
Az udvarias nyelvet a desu és a masu igevégződés, valamint az o és a go előtagok használata jellemzi. Ez a semlegesen udvarias beszédmód. Ezt használják leggyakrabban a médiában is, illetve ezt tanítják először a legtöbb japánnyelv-tanulónak.
Sonkeigo
A tiszteletteljes nyelv egy speciális forma, amelyet felettesekkel és ügyfelekkel szemben használnak. Ezt a formát önmagunkra vonatkoztatva nem illik használni.
Kenjogo
Ezt a típust akkor használják, amikor mások felé, például üzleti ügyfelek felé kommunikálnak egy harmadik félről. Akkor is alkalmazzák, amikor például valamiben segítenek valaki másnak.
A tiszteleti nyelv rendszere rendkívül összetett és bonyolult, még a japánok számára is. Ezért nem japán anyanyelvűként sok gyakorlásra van szükség ahhoz, hogy biztonsággal alkalmazhassuk. Ha nem vagyunk biztosak a beszédpartnerünk hozzánk viszonyított rangjában, inkább használjuk a teineigot, azzal nem fogunk megsérteni senkit.
Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Honorific_speech_in_Japanese
Kiemelt kép: Pinterest
