Mindenkinek mást jelent a „szép”. A japánok számára a wabi – sabi az esztétikáról alkotott sajátos szemléletről szól.

A teaszertartások során alkalmazott új esztétikai elemekkel jött létre, melyek szemben álltak az uralkodó extravagáns szokásaival. A lényege, hogy fedezzük fel az egyszerűségben és tökéletlenségben rejlő különlegességet, ezzel párhuzamosan pedig fogadjuk el a mulandóságot. A wabi a szerény körülményekre utal, a sabi a belső csendet és békét fejezi ki. Japánban már évszázadokkal ezelőtt elutasították a nagy fényűzést, és a mai napig a szerény csendességben keresik a boldogságot és az elégedettséget, amely mindenki számára elérhető. Ez a fajta szemlélet kitűnően alkalmazható a lakberendezés során letisztult formákkal, valamint a művészeteknél is, ha például a kincugira gondolunk. A hibáinkkal együtt válunk egyedivé, ezt jelképezik a kincugi módszerével újra összeillesztett kerámiák is.