A japánok számára nemcsak a létezés, hanem a nem-létezés is többletjelentésű; minden, ami üres, ugyanolyan lényeggel bír. Az üres terek filozófiája a sintó és buddhista tanokból is táplálkozik: a sintóban himorogi, míg a buddhizmusban yohaku no bi a megnevezése.
A yohaku no bi az üres tér művészi szépségét szimbolizálja, amely a japán dizájnban és művészetekben egyaránt megjelenik. A nagy mesterek számára a legnehezebb kihívást legtöbbször az üres területek megjelenítése jelentette, mivel annyira telített mondanivalóval.
Templomok, japánkertek és a feudális otthonok fontos kiegészítőjének számított az üres tér. Segítette mentesíteni a hétköznapokat a túlzásoktól, a túl soktól, biztosítva ezáltal a harmóniát és a békét. Ha túl sok tárggyal vagyunk körbevéve, inkább stresszt okoz, a japánok szerint ezért érdemes minimalizmusra törekedni.
A yohaku no bi egyúttal a mulandóságra is felhívja a figyelmet: minden ezen a világon összeköttetésben van, és mulandó. Ha ezzel megtanulunk együtt élni, megtanuljuk meglátni a szépséget az elmúlásban és a létezésben egyaránt, sokkal kiegyensúlyozottabb életet élhetünk.
Kiemelt kép: Pinterest
