Awaji szigete Hyōgo prefektúrában található és leghíresebb terméke a füstölő, amely jelenleg a japán illatgyártás 70%-át adja.
A sintó teremtésmítosz szerint Awaji volt az első ōyashima sziget, amelynek a két teremtő istenből, Izanagi és Izanamiból született. Két fontos dátum köthető az awaji füstölőkhöz, mely közül az egyik 160 évvel ezelőtt, a másik pedig közel 1400 évvel ezelőtt történt.
A japán történelem egyik legkorábbi írásos feljegyzése szerint a hatodik században egy hatalmas agarfát mosott a tenger Awaji sziget partjaira. A rönk egy részét tűzifaként használva a helyi falusiak meglepődve tapasztalták, hogy kellemes illat árad szét a szigeten. A rönköt ezután Shōtoku hercegnek ajándékozták, aki miután szobrot készített belőle, azt mondta a falubelieknek, hogy vigyázzanak a megmaradt fadarabra. Így jött létre a festői Kareki szentély, amely még mindig a parton, Ei kikötője közelében található és ahol ezt a fát őrizték.
1850-ben egy ei-i kereskedő meglátta a füstölőgyártási technikákban rejlő lehetőségeket, amelyeket a szárazföldön, Oszaka közelében fejlesztettek ki.
Állítólag ez erős nyugati szél, amely a sziget ezen oldalán fúj, ideális a füstölő kiszárítására.
Mivel a kikötő biztosította a nyersanyagok behozatalát és a késztermékek kiszállítását, az ipar virágzott a városban. Az évek során szakmai egyesületek alakultak, és létrejött a koh-shi, vagyis a füstölőmesterek akkreditációja.
2005-ben tizenhat helyi füstölőgyártó cég fogott össze, amelyek mindegyikét egy koh-shi vezette, hogy együttműködjenek termékeik népszerűsítésében és marketingjében, különösen Japánon kívül. Az úgynevezett awaji-szigeti Koh-shi-k elvitték hagyományos füstölőiket Európába és az Egyesült Államokba. Ezek kinézetét igyekezték az európai embere ízlésére alakítani, amely idővel hibának bizonyult, mivel az európai felhasználók inkább a hagyományos japán csomagolású füstölőket részesítették előnyben.
Ha magát a füstölőket nézzük, különféle fafajták és kagylók találhatók a keigadói füstölőgyártási folyamatban használt összetevők között. Az összegyúrt füstölőpaszta füstölőit lyukakon keresztül hosszú szálakká formázzák, majd csomagolják. Az illatok tekintetében a skála eléggé változatos: a hagyományos, természetes illatos fák és növényeken túl készítenek váratlanabb változatokat, mint például a zöld tea és a kávé illat.
A füstölő aromája a természetes összetevőktől függ, amelyek maguk is az adott év időjárásától és egyéb körülményeitől függően változhatnak. Az összetevők és azok egyensúlyának beállítása, hogy megőrizzék saját jellegzetes illatukat, a koh-shi mester munkájának legnagyobb kihívása.
A hagyományos japán füstölő mélyen kapcsolódik a buddhizmus spirituális aspektusaihoz a kōdō füstölési szertartáson keresztül, ami megkülönbözteti a más országokban készült füstölőktől.
Az elmúlt években a koh-shi-k olyan füstölőt fejlesztettek ki, amely kevesebb füstöt bocsát ki, hogy kényelmesebbé tegyék lakásokban és kisebb házakban való használatukat. Vannak olyan illatok is, amelyet nem kell elégetni ahhoz, hogy jellegzetes illatuk kiáradjon belőle. Van olyan is, amelyet nem égetnek, hanem hevítenek, így a jellegzetes égés szag is megszűnik. Vannak olyan füstölő csomagolások, amelyeket kiotói kimonó anyagok felhasználásával készítenek, kis csomagokat formázva autóba, számítógépre vagy akár mobiltelefonra is akaszthatjuk; az illat pedig lassan oldódik ki belőle, égetés nélkül.
Források:
