Japán és Kína között évtizedek óta területi vita alakult ki a Senkaku (avagy kínai elnevezésén a Diaoyu) szigetek felett.
A vita, -amely nyolc, meglehetősen kicsi, lakatlan sziget felett zajlik-, egyre inkább elhúzódóik és megoldatlannak látszik. A probléma nem csupán megoldatlan, de akár krízis helyzetet is előidéző szituációt eredményezhet, feszegetve a két ország közötti kapcsolatokat összekötő, hol erősebb, hol gyengébb szálakat.
Miről is szól a vita?
Nyolc, a Kelet-Kínai tengeren elhelyezkedő, földrajzi területét tekintve elhanyagolható méretű, lakatlan szigetet érintő kérdésről beszélünk. Azaz a „Senkaku-szigetek” egy gyűjtőfogalom, amely a Nansei Shoto-szigetek nyugati oldalán található Uotsuri, Kitakojima, Minamikojima, Kuba, Taisho, Okinokitaiwa, Okinominamiiwa és Tobise szigetcsoportra utal. Ezek Ishigaki városához tartoznak hivatalosan, Okinawa prefektúra része. A megközelítőleg 7 négyzetkilométer területű sziget csoport észak-keletre Taiwantól, délkeletre Kínától és délre Ryukyu-szigetektől helyezkedik el.
Fontosságuk azonban nem a terület nagyságában, hanem inkább stratégiai elhelyezkedésében keresendő. Amellett, hogy fontos hajózási útvonalakhoz közel található, halakban gazdag halászterület. Továbbá még egy olyan adottsággal rendelkezik, amelyet mindkét ország szívesen tud magáénak: olaj készlet.
A szigetek jelenleg Japán fennhatósága alatt állnak, de Kína időről időre, feszegetve a békét, kifejezve területi igényét felettük.
Legutóbb is ez történt 2013 februárjában, amikor egy kínai hadihajó légvédelmi radart irányított egy, a tőle három kilométerre elhelyezkedő, a Japán Tengeri Önvédelmi Erőkhöz tartozó rombolóra. Ez lényegében az első lépés a rakéta kilövési fázisban.
Az incidens 100 kilométerre a Senkaku szigetektől történt és nem ez volt az egyetlen békét fenyegető jelezés Kína részéről. A viszony 2012 szeptemberében is próbára lett téve, amikor Japán három szigetet megvásárolt addigi, japán nemzetiségű magán tulajdonosától. Ez a lépés egyben a szigetek államosítását is jelentette, amely ellen Kínának komoly ellenvetései vannak. Kína lépéseivel nem csupán Japán szigetek feletti szuverenitását fenyegeti, hanem egyben igényét is kifejezi a szigetek irányítás alá vételére.
Eredet:
Miután a Senkaku-szigetek 1895-ben japán területhez kerültek, japán állampolgárok telepedtek le a szigeteken, és olyan vállalkozásokat vezettek, mint a szárított bonito gyártása és a madár toll gyűjtése. A csúcsidőszakban több mint 200 japán élt a Senkaku-szigeteken. A Japán Külügyminisztérim oldalán ez valahogy úgy áll: ” 1895 januárjában, miután a japán kormány gondosan meggyőződött arról, hogy a Senkaku-szigetek felett az azt megelőző időszakban nyoma sem volt más állam általi ellenőrzésnek, a szigeteket az akkor létező nemzetközi jogi keretek között törvényes eszközökkel Japán területéhez csatolta.”
Később a második világháborút követően a San Franciscó-i békeszerződés a Senkaku-szigeteket Okinawa részeként az Egyesült Államok igazgatása alá helyezte, és ezzel megerősítette a szigetek japán terület részeként való státuszát.
A Senkaku-szigetek továbbá az Egyesült Államok és Japán között 1972-ben létrejött Okinawa-visszaszolgáltatási megállapodásban is szerepeltek, mint azon terület része, amely felett a közigazgatási jogokat visszaadják Japánnak.
Kína
A kínai kormány a Senkaku-szigetek 1895-ös bekebelezését követően mintegy 75 évig nem vitatta Japán szuverenitását a Senkaku-szigetek felett. Ez az 1970-es években változott meg, amikor a szigetekre jelentős figyelem irányult a Kelet-kínai-tengeren található potenciális olajtartalékok miatt.
1992-ben Kína törvényt alkotott a felségtengerről és az összefüggő övezetről, amely kifejezetten kijelölte a szigetekre vonatkozó igényét, mint a kínai terület részét. 2008 óta Kína hajókat küld a Senkaku-szigetek előtti vizekre, és többször behatolt a japán felség vizekre.
Kertész Alexandra
Forrás:
https://www.mofa.go.jp/a_o/c_m1/senkaku/page1we_000010.html
Képek:
By Copyright © National Land Image Information (Color Aerial Photographs), Ministry of Land, Infrastructure, Transport and Tourism, Attribution, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=338891
