Lassan elköszönünk a nyártól és kezdődik az ősz. A kora őszi napok mindig egyfajta melankóliával hatnak az emberre. Ezért aztán hoztunk nektek egy szuper kis filmajánlót, amit garantáltan imádni fogtok!
Tokió, Japán. A lepukkadt, ingyenélő kinézetű amerikai férfi éppen telefonon értekezik az összekötőjével Shibuya negyedben. A vonal túlsó végén lévő női hang közli vele, hogy a tokiói küldetése alatt a Katicabogár fedőnevet fogja viselni. A férfi hangosan felnevet, mivel ő maga egy iszonyat peches alak. Szinte minden rosszul sül el, amihez csak köze lehet. Pedig most tényleg egyszerű dolga van. Fel kell szállnia a híres japán szupervonatra, a Tokaido Shinkanzenre és el kell emelnie egy bőröndöt, amivel aztán az első adandó alkalommal el kell hagynia a mágnesvasútat. De Katicabogár nem tévedett. A vonaton ugyanis további kétes kinézetű alakok utaznak. Például az „ikrek”, Citrom és Mandarin, akik nem mellesleg a bőrönd eredeti leszállítói. Aztán ott van egy első látásra cukinak tűnő tinilány, Herceg, akit az apja sosem szeretett, és a lány feltett szándéka, hogy megmutassa, ér annyit, mint bármelyik férfi. Utastársa pedig nem más, mint egy önjelölt bérgyilkos, aki a hírhedt japán alvilági bandavezért, Fehér Halált akarja megölni, hogy revansot vegyen a fiával történt baleset miatt. Katicabogár meg is szerzi annak rendje-módja szerint a bőröndöt, és készül leszállni a soron következő állomáson. Ott azonban egy régi riválisába botlik, Farkasba, a kolumbiai fenegyerekbe, aki szintén a vonatra száll, hogy találkozzon a felesége gyilkosával. Ahogy a bábuk felálltak a sakktáblán, el is kezdődik a játék, vagyis egy őrült hajsza a szupervonaton, mely 450 km/h sebességgel száguld úticélja, Kiotó felé, ahol már várja őket a végzetük, maga a Fehér Halál…
A gyilkos járat egy régen várt igazi vígjáték, nem csak japán kultúra rajongóknak. A szereplők mindegyike erősen hajaz az animék, mangák világából jól ismert karakterekre. Ennek legszembetűnőbb példája természetesen Herceg, a vérszomjas tinilány. Vagy a csetlő-botló főhős, Katicabogár, aki nem is érti, hogyan került az események középpontjába, és csupán annyit szeretne, hogy mindenki hagyja békén. És persze az ismeretlen és titokzatos főgonosz, Fehér Halál, aki akár egy rettegett jakuza vezér is lehetne, ám még ő még annál is több. Maga az Ördög. És ha létezik Gonosz, akkor bizony kell, hogy legyen méltó ellenfele is. Ki más is vihetné ezt a szerepet, ha nem egy hajdani dicső szamuráj harcos?
A film humoráért azonban nem csak szegény Katicabogár, hanem a „gyümölcs ikrek” is felelnek. Engem leginkább a Ponyvaregény zűrös párosára (Jules-re és Vincentre) emlékeztettek, nem hiába, hiszen a rendező, David Leitch épp az irántuk érzett tiszteletből alkotta meg a saját filmjének karaktereit. Azonban Citrom és Mandarin még náluk is viccesebbek. Persze azért vannak komoly részek is a filmben. Igazán megindító, és szomorú visszaemlékezések arról, ki hogyan vesztette el a szerelmét, családját, közeli hozzátartozóját. És természetesen, mindenki bosszút akar állni valakin, legyen szó szamurájról vagy argentin kutyáról. Az egész film hangulatáról pedig a mesterien hozzáadott zenék gondoskodnak. Felcsendül néhány régi japán klasszikus, például Carmen Maki – Tokiniwa Hahano Naikono Yoni vagy a japán „Szécsi Pál”, Kyu Sakamoto – Sukiyaki (Ue o Muite Arukou) c. legendás slágere. A zenék és a képi világ pedig igazi japános harmóniában állnak egymással. Mindenképp érdemes hát megnézni a filmet!
Ballagó Petra
