A karate

Hallottál már a karatéról? Ez a legismertebb japán harcművészeti forma az egész világon, mely az amerikai – és japán filmiparnak köszönhetően indult világhódító útjára az 1960-70-es években. 

Azt azonban kevesen tudják, hogy a karate (空手) Japán legdélibb csücskéből, Okinawáról származik. 

A karate annyit tesz „üres kéz”, vagyis nem használ semmilyen eszközt, mint például a kendo. Etimológiája a kínai kultúrában gyökerezik, és azt jelentette „kínai kéz” (唐手, szó szerint „Tang-dinasztia kéz”). 1935-ben azonban megváltoztatták, így lett végül „üres kéz” (空手). A karate egy nagyon látványos harcművészet, amely ütést, rúgást, térdütést, könyökütést és nyitott kézi technikákat használ, mint például a kés-kéz (shuto uchi)  a lándzsa-kéz (nukite) és a tenyér-sarok ütés. 

A karatét gyakorló személyt karatékának (空手家) hívják. A harcművészet egyfajta út (Karate do / 空手道 – avagy „Az üres kéz útja”) melyet művelője egy életen át űz. 

A Japán Birodalom 1879-ben hódította meg a Ryukyu Királyságot. A karate a 20. század elején érkezett a japán szigetvilágba, a migráció révén, amikor a ryukyuiak – különösen Okinawáról – Japán fő szigetein kerestek munkát. 

1924-ben a Keio Egyetem megalapította az első egyetemi karate klubot Japán szárazföldi részén, és 1932-re a nagyobb japán egyetemeken is voltak karate klubok. A második világháború után Okinawa az Egyesült Államok fontos katonai bázisává vált, és a karate nagyon hamar népszerűvé vált az ott állomásozó katonák körében is.