004369911060985

Az edói Tokugawa-kormányt a példátlan béke időszaka jellemezte. Körülbelül 1615-től 1868-ig tartott. Megpróbálták távol tartani az idegen hatásokat.

A mítoszok ebből az időszakban nagy hatást gyakoroltak, amikor az erényeket a kodifikálták és a szamuráj virtusról legendák születtek, de egyes források szerint sok esetben ezek elhallgatták a tényleges gyakorlatokat. Úgy ábrázolták őket, mint a tökéletes harcost, aki még a helyszínen is abszolút az uruknak szentelte magát akár saját maguk és családjuk költségére.

47 Rōnin

A leghíresebb történet ebből az időszakból talán a 47 Rōnin története. Ez a történet  nagy hatással volt Japán ideológiájára a következő évszázadokban. A negyvenhét rōnin tetteikkel példázta mindazt, amit a japánok hinni akartak magukról: a halálon túli hűség, a szerencsétlen sors rezzenéstelen elfogadása, a leküzdhetetlen esélyekkel való szembenézés képessége. Ez szépen összeforrt egy korábbi nemzeti mítosszal, a kamikaze-val , amely megmutatta, hogy a kami kész megvédeni a földet, de csak akkor, ha maguk a japánok annak védelmében nem gondolkodnak a személyes túlélésre.

A 47 ronin története az úgynevezett Chūshingura  (vagy Ako-incidens) kapcsolódik, amikor Tokugawa Tsunayoshi megbízta az akoi földesurat (daimyō), Asano Naganorit, hogy fogadja a császári küldöttséget a palotában. Naganori mellé Kira Joshika ceremóniamestert állították, hogy segítsen az esemény megszervezésében. Az ünnepi napon azonban Naganori kardot rántott a ceremóniamesterre, melynek oka tulajdonképpen máig tisztázatlan, bár olyan feltételezések szárnyra kaptak, hogy Joshika megsérthette valamivel a földesurat. Tényleges támadás nem történt, a ceremóniamesternek egy haja szála sem görbült, viszont a cselekedetéért felelnie kellett: seppukura ítélték. Szamurájai így roninokká váltak, azonban ők 47-en bosszút kezdtek forralni, melyre sokáig készültek. A csapat vezetője Ooishi Joshino lett, az ő terve alapján vitték véghez bosszújukat, mely során betörtek az Shinagawában, Kira palotájába, hogy megöljék Kira Joshikát – őt tették ugyanis felelőssé nagyuruk haláláért.

A ceremóniamestert lefejezték, fejét uruk sírjára helyezték, majd bevárták a hatóságokat. Mind a 47 ronint szeppukura ítélték, akik 1703. február 4-én végre is hajtották azt a Sengakuji templomnál.

A Tokugawa államnak hosszan és viszonylag jól működött. Számos trükk és intrika jellemezte a kormányzást, amelytől nem állt messze a vesztegetés, a fenyegetés, a túszejtés és a bonyolult szertartások kombinációja. Mivel a kétszáz tartományt ez elszigetelte egymástól, így nehezítette azt, hogy az ellenségek esetleg összefogjanak ellenük.

A komoly szabályoknak hála összességében békében tartották Japánt, és mentes volt a nyugati gyarmatosító hatalmak befolyásától.

Meiji-restauráció

A tizenkilencedik század második felében Japán gyors ütemű programot indított el modernizáció és a nyitás a nyugat irányába. Tom Cruise „Az utolsó szamuráj” filmje ezt az időszakot mutatta be. A film cselekményét a Saigō Takamori (a filmben Ken Watanabe játszotta) által vezetett 1877-es Satsuma-lázadás és persze az akkori Japán nyugat felé történő nyitása ihlette. Cruise karaktere Eugène Collache-on és Jules Brunet-n alapul, mindketten a francia birodalmi gárda tisztjei voltak és Enomoto mellett harcoltak. Takeaki a korábbi Boshin háborúban. Ez a korszak jelentős fordulópontot jelentett a japán történelemben, amikor az ország a feudalizmusból a modernitásba tért át. A helyreállítás célja a Tokugawa sógunátus megdöntése és Meiji császár hatalmának visszaállítása volt, véget vetve az évszázados szamurájuralomnak. A film központi mondanivalója a tradicionális japán értékek és a betörő modernizációs erők ütközésében bontakozik ki. A szamurájok filmbeli ábrázolása a tényleges szamurájosztályból merít ihletet, akik kihívásokkal teli átmenettel néztek szembe, mivel életmódjuk elavulttá vált. A film egyik erőssége a kulturális hitelesség iránti elkötelezettsége. A lélegzetelállító tájaktól (amúgy nem Japánban, hanem Új-Zélandon forgatták) a hagyományos japán szertartások bonyolultságáig próbálták megragadni a 19. század végének Japán lényegét. A filmesek együttműködtek japán történészekkel és kulturális szakértőkkel, hogy biztosítsák a korszak tiszteletteljes és pontos ábrázolását. Japánban viszonylag jól fogadták a filmet és egész jó kritikát kapott, több díjra jelölték, néhányat meg is nyert.

Ez egy eléggé izgalmas és mozgalmas időszaka volt a Japán történelemnek, amelyet azért nem lehet egy ilyen rövid cikkben összefoglalni. Ha érdekel a téma, ez a cikk adhat némi támpontot. Ha érdekel és még olvasnál róla többet is, írj nekünk és tovább kutakodunk a témában.

Forrás: Michael Ashkenazi: Handbook of Japanese Mythology (2003)

Itt tudsz japán termékeket vásárolni ↗

Ha japán terméket szeretnél, itt tudod beszerezni

SEO és marketing felelős↗

Lapj kapcsolatba a blog készítőjével

ArigatoApartman

Ismerd meg a japán stílusú apartmant Balatonakarattyán